A válasz egy csók lett - regény.
Él egy lány, kinek verset mondtam, és a lány úgy válaszolt, hogy megcsókolt, ebből született: A válasz egy csók lett című regény.
Szimpátia már meg volt a két fiatal között, sokáig néztek egymásra, hol mosolyogva, hol szerelmesen. Nem mertek egymáshoz szólni, majd végül mégis megtört a jég, és a fiú odament a lányhoz, innen kezdődött a történet, melyből szerelem lett, amire nem sokan gondoltak. Így folytatódott a szerelem tovább. Ahogy odaérkezett a szemébe nézett mélyen, és elkezdtem neki verset mondani, ami épp eszembe jutott, akkor vette észre, hogy vége a versnek, amikor megcsókolta. A válasz egy csók lett. Ilyen választ az óta se kapott. Meglepődött nagyon, hirtelen nem tudta neki, mit mondjon, akkor egy jó ideig csak csodálták egymást. Fogták egymás kezét, és a nap is rájuk ragyogott. Csodálkoztak a többiek is azon, ami történt, mert nem gondolták, hogy összejönnek valaha is. A verset, amit mondott a fiú, azt nem akarta hangosan elmondani. Csak neki szólt, és másra nem tartozott. Nem tudta elmondani ugyanazt a verset, az óta se, mit akkor, és ahogyan mondta. Egy nyaralás volt és több forró éjszaka, sok szép emlék van itt bent a szívben, mintha álom lett volna, szerencsére mégis valóság volt. Hogy lesz e belőle folytatás, az a jövő titka? Az lenne a legszebb, ha folytatódna a szerelem. Ez nem csak egy történet volt, ami csupán csak megtörtént. Ez maga volt a szerelem, mely teli volt élettel, szenvedély kísérte, amerre járt. Leírni és elmondani nem lehet, hogy milyen volt érzelmileg, mégis megpróbálom a lehetetlent. Nem a hely szépsége miatt volt szép, hanem a szerelmünktől, és velünk együtt volt csodás az egész. 2 hónapig járt a hölgy a fiúval, akivel minden pillanat maga a mennyország, mindenben egyezett vele, olyan figyelmes, és szeretetre méltó nő. Gyengéd és figyelmes volt, ahogy egy valódi nőnek kell lenni. Amikor elváltak egymástól, ő nem mondott semmit se, és nem is haragudott rá, hanem egy csókot adott, és megköszönte az eltöltött szép időket. A válasz egy csók lett. El is mondta, hogy négy dolgot nem szeret: amikor nem őszinték, és megcsalják, félreértéseket se szereti. - Én is megköszöntem, amit kaptam, és tanultam tőle, így váltak el utjaink. Hogy folytatódjon tovább, egyikőnk se harcolt. Mert így volt szép, ami történt, az megtörtént. Ha tovább harcoltunk volna a szerelemért, akkor nem így történt volna. - Eltelt több év, és nem látta, feldolgozni se tudott, ami történt, és nem is lehet. Még most is szerelmes nagyon bele úgy, mint egykor régen. Ahogy teltek az évek egy fiatal lány szólította meg a fiút, tátva maradt a szája, mert mintha őt látta volna meg csak fiatalabb korában. Az a kislány mondta el, hogy történt a régi szerelem, s utána árulta el, hogy ő a hölgy lánya, akibe még utána is szerelmes volt, és most is az, persze nem a lányába. Régebben egy fényképet kapott róla a hölgy, akit Nikolettnek hívják, akárcsak őt. Az óta is találkozik azzal a fiatal lánnyal, akit ugyanúgy hívnak, mint az édesanyját. Úgy szokta becézgetni, hogy „apuci”, ezzel szokott finoman emlékeztetni rá, hogy a férfi is lehetnék az édesapja. Amikor meg nagyon hízeleg, akkor azt mondja: édesapám, közben meg olvad a férfi, és a mennyekben érzi magát, hogy mennyire tiszteli, mert az édesapjának se mondja így, attól függetlenül nagyon szereti az apja a lányát és a lány az apját. Onnan lehet tudni, hogy az édesapját szereti, mert a férfi osztálytársa volt, és egy utcában nőttek fel, két házzal arrébb lakott régebben, amikor gyermekek voltak. Ő vele ritkán találkozott, de azért szokott vele is találkozni, és mindenről tud. Nem féltékeny, mert ami régen volt, az számára egy történet, csak mosolyog az egészen. A hölggyel azért nem találkozott, ennyi év után, mert rákos, ami igaz. Azzal mentegetőzik a hölgy, hogy őt meg kellett műteni, mert rákos, és az arcára ráterjedt a rák, ami igaz. Megtörtént az első műtét, látta a képet is, torok rákja volt, ami elég nagyon elterjedt. Úgy látszik még egyszer meg kell műteni, mert így menthetik meg, s ez is teljesen igaz. A lánya mindig megmutatja az orvosi papírját és a fényképeket. Csak ennyit mondott rá, ezt is halkan, hogy így is elfogadná a lányával együtt, a lánya ezután is csak mosolyog. A hölgy mégis kerül, nem akar találkozni vele, mert zavarná a párját, ha mégis engem választana, de tudja, hogy ilyet nem tenne. A lánya meg mindenről tud, mert az anyja mindent elmond neki, ő meg tovább adja. A lány most 19 éves, amikor találkozott vele, és nincs más, akivel az anyja megosztja minden bánatát, és örömét. Egy idő után nem látta a lányt, az anyjáról se tud semmit. Végül a lány mégis megjelenik egy váratlan pillanatban, és tudja a lány, hogy az anyja mégis ugyanúgy szeret, mint egykor régen, csak fél, hogy nem fogadná el őt, és még haragszik rá egy félreértés végett, ami egy kis semmiség volt. Mással látta régen, s akkor ez neki nagyon rosszul esett. Ez nem volt igaz, hogy szerelmes volt abba a nőbe, hanem a férfi unokanővére volt. Valaki valójában szeret valakit, az érzés régen és most is ugyanaz, más nem számit. Azért mondja, mert az anyja is mondja állandóan neki, amikor a lánya megemlíti, hogy beszélj vele. Biztos már nem fogadd el, mert megműtöttek, te is itt vagy, és „az apád mit szólna hozzá”? Hagyjuk! Elege van már neki ebből az egészből. Hogy hol lakik, merre van, erre nincs válasz az óta se, és nem is lesz. Legalább látná, hogy néz ki, az nálam számit, mert szereti még most is. Ha szeret, az mindennél többet ér. Bármikor találkozna vele, és ő viszont, biztos vagyok benne, hogy „a válasz egy csók lett.” Hogy honnan lehet tudni, mert még most is szereti a fiatal pár egymást. Mert egy valódi szerelmes pár között nem múlik el olyan hamar a szerelem. Több év telt el, és utána mégis találkozott a hölggyel az utcán, hirtelen csend lepte be az utcát. Az öröm még nagyobb volt, ennyi év után is. Egymás szemébe néztünk, nem kellett mondani semmit, mert a pillantás többet jelentett. Felismertük egymást, a válasz egy csók lett, ott mindenki előtt, és mindenki minket csodált, akár egy mesében, mégis valóság lett újból. Nincs itt semmi varázslat, és csoda, az egyszerűsége véget, ez a kapcsolat mégis ez a legemlékezetesebb, és felejthetetlen, mert a férfinek ez volt az első, és a legszebb szerelme. Felejthetetlen amúgy is, akár mi történik veled. Nem csoda, hogy ez a legemlékezetesebb, mert az első szerelemre emlékezni fog, főleg akkor, amikor a legcsodálatosabb volt, és mindennél fontosabb még most is hölgy. Az idő drága, ezért a legtöbb időt töltsd azokkal, akiket szeretsz, akiknél az idő és a pénz nem számit. Nem azért szeretem, mert ő is szeret, hanem azért, mert teljes szívből szeretem, és nem a külső egyéniségébe szeretem, hanem a belső egyéniségébe szeretem: a gyönyörű szemébe és mosolyába szeretem bele valójában. Nem mondom, hogy nem szép külsőleg, mert akkor hazudnék, mert számomra belülről és külsőleg is nagyon szép. Pont olyan, aki számomra a legfontosabb, és legszebb. Azt is megbeszélték, hogy kivel mi történt ennyi év után. A hölgyből tolmács lett, mert négy nyelven beszél teljes tökéletességgel. A férfiből ismert író lett, megjelent két könyve, egy kisebb, és egy nagyobb: összes. Két nyelven adták ki, még hozzá magyarul és angolul, amit a hölgy fordított, csak álnéven. Bocsánatkérés: - Bocsáss meg, hogy nem beszéltem veled, ennyi éven keresztül. Nem tudom, hogy valójában miért nem beszélsz velem, hisz lett volna idő tisztázni mindent. A beszélgetés legtöbbször mindent megold. - Hiába mondanám, hogy fiatal voltam, és nem fogtam fel, ez nem magyarázkodás. - Egy biztos, hogy már akkor szerelmes voltam beléd, ez volt az egyetlen egy ok, hogy oda menjek, elmondjam versben, mit érzek, mert azok valódiak voltak, és még most is azok az érzések igaziak. - Ha valaki őszinte hozzám, azzal én is az vagyok. - Nem lehet olyan könnyedén megbocsátani, aki ezután mégis meg tud bocsátani, annak nagy a szíve, és csak az érzéseik vezérlik. Utána a másik fél megbocsát, akkor légy nagyon hálás, és egy életre ne feledd: te mit tettél, és a másik mit tett érted. A megbocsátás is megtörtént teljes szívből, másképpen nem őszinte. De a két csók, ami akkor elcsattant, azt nem tudja az ember elfeledni, mást se tud, a csók az más, többet is jelent, amikor szívből ered. Számomra rengeteget jelentett, és jelent még most is, úgy érzem, mintha abban a pillanatban kaptam volna az első csókot. Ilyen csókban az óta se volt részem, és nem is lesz, vagy épp lenne, ha folytatódna ez a történet, csak így tovább. Minden érintése, csókja, maga az álom, a történet mégis valósággá vált. Nem hitem el elsőnek, csak álltam, mint egy kisgyerek a csóki boltban, hogy most mit tegyek, végül a legcsodálatosabban folytatódott, mind az ölelést, és a csókot megkaptam még egyszer. A csók újból válasz lett. Sétáltunk egy szép reggel, amikor már sütött a nap, mintha mosolygott volna ránk, és mi boldogok voltunk, ahogy akkor régen. Egymás kezét fogtuk, nem akartuk elengedni egymást közben, a csókok hada zúdult ránk, mégis valóság volt az egész, bár mi el se hittük, csak mi egyszerűen örültünk, ami akkor és ott történt. Ez az új találkozás, jobban felnyitotta a szemünket, és akkor értettük meg: a bizalom, és a régi szerelem, mely még most is olyan tűzzel ég, mint régen, bármennyi idő telt el. Még akkor nyár volt, mint ahogy 21 évvel ezelőtt, úgy örültünk egymásnak, hogy az idő nem is számított. Mi is mosolyogtunk, és a nap is, ahogy még eddig soha sem. Az idő nem befolyásolta a mi szerelmünket, mert semmit se változott. Vártuk, hogy szerelmesen, egymás karjaiba találjunk újból szerelemre, ami inkább erősödött, és szemünk mindenre válaszolt, mert annyira ragyogott, ott láttuk, amikor egymás szemébe néztünk. Ez valójában maga a szerelem, ami az érzések központjában futott össze, ahol a csoda valóság mindig, és a valóság csodaként él. Egy másik szerelmes séta alkalmával megtörtént az első leghosszabb, és legérzelmesebb csók, ami 1 óra hosszáig tartott, utána nem bírtunk megszólalni, csak álltunk egymással szembe, és néztük egymást. Majd később szólaltunk meg egyszerre: - Jó lenne enni valamit? - olyan éhesek és szomjasak voltunk, hogy messziről korgott a gyomrunk. Ezzel még jobban erősödött a mi szerelmünk, mert míg odaértünk enni, addig több csók elcsattant, és nem kaptam ilyen csókot senkitől. Keresztülmentünk a parkon, ahol elsőnek találkoztunk, és az első csók csattant el, pont ugyanazon a helyen, ahogyan most. Nem is az evés volt most a fontos, mint régen, hanem az a mély kimondhatatlan érzés, amit egymás iránt éreztünk, és érzünk, ami több volt köztünk, mint szerelem. Nagyon jó, hogy ennyire szeretjük egymást, mert még a nap is továbbra csak mi ránk sütött, és akkor volt a legnagyobb meleg, a szerelem is fűtött minket. Egymás karjába találtuk mindig magunkat, amikor sírtunk, a szerelem és a boldogság hozta ki belőlünk. Minden egyes pillanatot nehéz megfogalmazni, mégis az érzés, ami bennünk van, az maga a mennyország. A következő pillanatban a hölgy elmondta, hogy nem haragszik semmiért, ami régen történt, inkább mosolygott, ahogy elmesélte. Gyerekes dolognak vette az egészet, egy nagy nevetés után a férfi a nőt átölelte, és megcsókolta. Azt is elmondta, hogy azért végeztek rajta a műtétet, utána a plasztikai műtétet is, mert sürgős volt, ha nem végzik el, akkor tovább terjed a rák, minden szava igaz volt, és az is, amit mondott. Úgy mondta el, ahogy neki is mondták az orvosok. Lehet, hogy túl gagyi hangon hallatszik, de ez az igazság. Végig mosolygott, ahogy mondta, és megcsókolt utána. Éreztette velem, hogy nincs semmi baj, tovább ne aggódjak, és ne legyen tovább lelkiismeret furdalásom sem. Azért írom, mert titkolta éveken keresztül, hogy miért nem akart velem találkozni, s ebbe benne van minden, ami fontos. Kifogás volt az is, amit elsőnek mondott nekem, hogy nem akar találkozni velem, inkább mást mond, hogy ne derüljön ki az igazság, de mégis most mindent elmagyaráz, oly finoman, hogy ne bántson meg senkit. A lánya is azért mesélt el mindent, mert tovább nem bírta magába tartani a valóságot is, mert volt benne igaz, amit az anyjától hallott, így nem volt új a nap alatt, régi se. A szerelem olyan, mint egy csomó, melyet nehéz kioldani, de nem is ez a lényeg, hanem mennyire valódi, és ez valójában az. Ennyi év után is él, ez a szó, szó szerint érthető, hogy él. Az emberi ész is nehezen fogja fel az egészet, mégis így igaz minden pillanat belőle. Mintha külön a természet egy hangszeren játszik együtt, mint egy nagy zenekar egy teljes művet ad elő a fiatal párnak, hallgatni őket olyan jó, hogy az embert elvarázsolja, hívja, egy teljesen más világot mutat egy szép szerelmes nappalon. Egy zenét ad elő a körülötted élő természet, melyről az ember örömmel beszél, boldogan áradozik róla, mert gyönyörű az egész, úgy ahogy van. A szerelem egy szép dallam, melyet öröm hallgatni. Messze a várostól vettek egy kertes házat teli virágokkal. A virágoskert szebbnél - szebb virágokkal pompázik, főleg rózsákkal van tele, legfőbb illatós rózsák, kisebb és nagyobb méretűek, mint pl: törpe rózsa, vagy a labda rózsa. A rózsa olyan, mint az élet. A rózsa teli szépséggel, és tüskékkel. A fiúban ott volt egy kérdés a hölgy felé már régóta az élettel kapcsolatosan: - Szeretnél még egy gyereket? - Igen. - Mit jelent számodra a gyerek? - Számomra egy csoda. - Az első gyermeked is az? - Az volt a legszebb csoda. - Miért kérdezed? - Csak kíváncsi vagyok. - Szeretnél tőlem egy gyermeket? - Igen, ha lehet. Simogatja a hölgy a hasát, és mosolyogva mondja: - A legnagyobb örömmel. - Erre a fiú nem sejtett semmit, a legnagyobb örömmel fogadja, és örömébe sírva fakad, nem tud mondani semmit. Ilyen csodálatos meglepetésben még nem volt része a férfinak, és gyermeke sincs még, akit ennyire nagyon szerethet, mint a saját gyermeke. Mert az ember a saját virágját szereti a legjobban, és azt meg is becsüli. Áldás minden mag, minden magzat, mely ilyen kicsiből, mily nagy lesz. Igaz, hogy a férfinak a hölgyön kívül volt más nő is az életében, de szerelmet, valódi szerelmet, csak egyetlen egy nő adott, aki nem más, mint Nikolett. Hogy most mit érez a férfi, azt szavakkal kifejezni nem lehet. Amit érez, azt a másik is átérzi. Hogy honnan lehet tudni? Az látszik rajtuk. Kicsattannak a szerelemtől. Szó vita szokott köztük lenni, de veszekedni még nem veszekedtek, hanem mindent megbeszélnek, és most is, mint mindig mindenre egy csók a válasz. Az egyik legfontosabb a beszéd, mindent meg kell beszélni őszintén. A másik legfontosabb az érzelem, ami itt is olyan sokáig tart, ami több mint a szerelem. Ehhez nem lehet fűzni semmit, mert akkor túl van ragozva, aminek semmi értelme, és nincs helye egy ilyen szép történetben. Minden úgy történjen meg, ahogy az meg volt írva valójában. Minden szépség innen indul el, és ez a varázslat is, ami velünk történt, ami csak rólunk szólt. Köszönöm. Ez a legjobb szó rá. Mond ki, mit érzel, amikor itt van az ideje, hogy szeretlek. Ne csak a levegőbe, és ne unalmasan, megszokottan, ez a szó többet jelent annál, hogy játszunk vele. Itt inkább nem a szó volt a lényeg, hanem mit érzünk egymás iránt, ettől volt oly szép és hihetetlen. A csókok sokasága szabta meg, milyen lett ez a kapcsolat, mert mindegyikünk erre várt csak nem mondta el, mert éreztük a csókok által, s ahogy egymáshoz viszonyultunk. Elég volt ennyi, már is a mennyekben éreztük magunkat. Szívből eredt minden mozdulat, minden mosoly, minden csók, ami a másiknak szólt. Itt nem arról volt szó, hogy nem hangzott el, hogy szeretlek. Elhangzott, csak minden alkalommal egymásnak mondtuk, és tudtuk, mikor kellett mondani, ez ezért annyira szép. Azt kérdezed, miért szeretlek téged. Ezt felelem: mindenért! Itt a szót tovább szaporítani nem érdemes, és nem is kell. Az érzés mindig ugyanaz a szerelemben, csak a történet más. Érzés néhol fokozódik, és magával ragad, nem csak egy nyárik tart, hanem ahogy szokták mondani örökre, mint ebben az esetben. És az a híres csók, valami meseszerű, ahogy az első is, és a többi, ami utána jön. Ez, amit az ember egyszer él át, amikor átéli, nem engedi el, mert elvarázsolja, nem lehet az emberre rá ismerni. Hagyja, hogy sodorja a szerelem, lágy vizeken, csendes tereken. A szavak itt már nem érnek semmit. De ne feküdj le, hogy nem beszélsz meg mindent! Itt ezzel nincs gond, mert minden pillanat, nyugodt, és kiegyensúlyozott, akár csak a mesében. Ez mégis valóság, és nem mese. Ha megkapod, azt a híres csókot, akkor mégis a menyben érzed magad, mint ahogy ez a szerelmes pár, csak úgy ragyog a szemük. Nem kell a szerelemhez nagydolog. Az biztos, hogy türelem kell, egymás iránti tisztelet, és nagyon sok szerelem. Nem árt az, hogy észnél vagy, és bölcsen tudsz gondolkozni. Legyen erre is időd, ne csak a szerelemre! Mert valaki pont ezzel rontja el, hogy nem tud közben gondolkozni. A szerelem nem kérésre érkezik, hanem egyszerűen jön, úgy, ahogy van. Fogadd el és szeresd, akit melléd rendel a sors, egy életen át. Eltelik több nap, de a nő titokban apasági vizsgálatot végzett egy ismerőse által, elég volt egy hajszál, és kiderült, hogy Nikolett a nagyobbik lány végül mégis a férfi gyermeke. Hogy biztos legyen benne a nő, hogy mindez igaz, vért vetett a férfitől, azzal az indokkal, hogy tőle is vettek vért kutatás véget. Nem is gyanakodik a férfi, hogy miért vesznek tőle vért. A nőnek teljesen igaza van, mert nem csak a hajszál, hanem a vérvizsgálat is azt támassza alá, hogy 98%-ban Nikolett az ő lánya. El is mondja neki egyik nap, hogy kétszeres édesapa. Amikor felfedi az igazságot, akkor a férfi sírva fakad, így reagál elsőnek. Másodjára pedig visszakérdezz: - Akkor ezért volt a vérvizsgálat? - Igen. - ez volt a válasz. Folytatta: - Emlékszel, abban az időszagban sokat voltunk együtt, akkor is, ha nem voltunk hivatalosan egy pár. – Válasz: - Igen, csodálatos idők voltak. - A nő mondja: - Még, akkor is, ha már együtt voltunk a férjemmel, akkor ezért haragudott meg, mert meglátott minket. - Az lehet, mert én is láttam egyszer. - válasz. - Hogy mondjuk meg Nikolettnek? – ezt egyszerre mondták, és mosolyogtak közben. A nő mondja: - Hogy lehet a csókból ilyen széplány? A férfi: - De hogy kettő? - Megszületik a gyermek, akit időre vártak. Nagyon szép és egészséges. Mindenki örül a gyermeknek, főleg a szülök. A nagyobbik lány: Nikolett, aki nagyon szereti a testvérét. A kicsi lányt, úgy nevezik, hogy Noémi, aki az óta már nagylány lett, és örül neki az egész család. A nagyobbik lánynak is született gyermeke, aki fiú, aki ugyanúgy egészséges.
Készült: 2020 04 18 - 2020 09 19.
Írta: Polgár Márk
Érdeklődni és véleményt írni ezeken az e-mail címeken lehet: boldogsag.mark@gmail.com
Forrás: https://boldogsag0531.ewk.hu/