Szerelem megtalált - regény.

 

Valahol van egy hely, ahol a szerelem utat tőr magának, és a szerelem megtalálja a maga szerelmét. Történt egyszer, hogy egy lánnyal elég sokáig levelezet a férfi, a levelezést nem szerette. Végül az ötödik levél után be is fejeződött. Az első szerelmes verse a férfinak pont az első levélben lett megírva: Ha eljön az alkalom.  

 

Ha eljön az alkalom,

akkor végre elmondom,

hogy szeretlek nagyon.

Ezt én nem is titkolom.  

 

Amit nagyon is szeretett, mert a nő más ismert költő versével válaszolt, mert ő neki nem volt saját verse, a leveleit szépen fogalmazta, a férfi falta a leveleit, és a verseket benne. Személyesen is találkoztak, mindig mellette volt valaki, hogy ne hogy valami történjen, pl: egy csók, kézfogás, ölelés, simogatás. Amúgy mindenki tudott róla, milyen szerelmesek voltak egymásba. Főleg a testvére volt a közelben, ha történt valami, ő meg mindig tovább adta, ami történt, mert féltékeny volt nagyon, és meg volt bízva, hogy adja tovább bármi is történik. Nem tudtak egymás mellett állni, még az is baj volt. Próbálták titkolni, vagy félre vonulni, azt se lehetet, röviden: nehéz volt, idegesítő. Egyik nap mégis úgy nézték a tévét, hogy közvetlenül egymás mellett, és elégé összeért a kezük, az első gyors puszi az arcra is meg történt, majdnem csók volt. Utána ment a testvére és elárulta mi történt, mert amit tud, vagy lát, és hall, azt elmondta, mert nagyon féltékeny volt, annyira, hogy sohase bírt magával. Nem volt belőle gond, még jobban kellett figyelni, ne hogy valaki észrevegye. Mindenki tudott róla. Nem adták fel, hanem küzdöttek egymásért, ami még nehezebb lett! Nem csak gyerekkori szerelemről volt szó, annál azért idősebbek voltak. Ahogy tudtak elbújtak, s ameddig tudtak csókolóztak. Olyan is volt, hogy annyira csókolóztak, hogy a mellettük levő fal kidőlt, mert neki dőltek. A többiek kérdezték: - Mi volt? – A hang a szomszédból jött. Egyszerre mondták, de ezt már gyorsan. Többször volt rejtett pillanatuk, mert a tiltott csóknál és ölelésnél nincs jobb. Francia bútor is volt a közelben, ami három darab szalma, amit úgy cserélget az ember, ahogy akarja. Volt ott sok bálaszalma, ami magasan fel volt rakva. mert állattal is foglalkoztak, olyan állati jól érzem magam. Utána teltek az évek, nem találkoztak, levelet nem írtál, mert a férfi sem írt neki, ő se írt vissza többet. Amikor következőkor találkoztak, nagyon eltávolodott tőle. Csak intett messziről. Sajnos tovább nem folytatódhat a kapcsolatuk, de nem adták fel. A lánynak megvolt az új szerelme, csak a férfi nem tudott róla, akkor még nem is sejtett semmit. Következőkor találkoztak, már más férfi kezét fogta. Neki nagyon rosszul esett, erre csak annyit mondott: sajnálom. Akkor látszódott, hogy a nő szíve már nem az övé. Úgy tett a férfi, amikor ott volt náluk, mint aki nem érzi jól magát, pedig nem volt semmi baja, csak nagyon csalódott volt, és ez nagyon fájt neki. Inkább ragaszkodás volt, mert éppen nem volt más, mint szerelem. Ezt a férfi nem tudta, és nem is sejtette. Megköszönte, hogy megismerhette a nőt, és ment tovább az élet. Azért a férfit se kell félteni és sajnálni, mert neki is volt valakije. Igaz, eleinte nagyon jó barátok voltak. A férfi a nőnek sokáig azt mondta, hogy csak barátok. Nem is érzett semmit, vagy még nem merte bevallani saját magának se, hogy mit érez a nő iránt. De mégis együtt voltak, a programokat a nő találta ki, hogy hova menjenek, mit tegyenek, amikor szép volt az idő. A férfi az együtttöltött napokat élvezte, a nő után még most sem érzett semmit, semleges volt neki. Többször kérdezte a nő, hogy mit érez iránta, a férfi csak annyit mondott, hogy csak barátok, semmi több. Ahogy telt az idő, úgy nem értékelte a férfi a nőt. Még akkor is, amikor jól érezték egymást, hogy mi történt köztük, volt e csók, vagy ölelés, azt nem lehet tudni. Ami biztos, amikor találkoztak: puszi volt, de csak az arcra, azt nem lehet tudni. Egyik alkalommal a vízpart mellett találkoztak, és ott sétáltak. Akkor gyönyörű volt a nap, és a parton nézték a vizet, ahogy a vízen csillogott a nap fénye, mint egy álom valóra vált, hiszen oly boldogok voltak és jól érezték egymást, elcsattant az első csók, ami véletlen történt, puszinak indult az arcra. Véletlenek nincsenek, valamit az ember akar, akkor tesz is érte. A férfit ez a csók nem érintette meg, valójában a férfi nem is nézett a szívébe, hogy mi is volt ez. Csak úgy megtörtént, nem volt tervezve semmi, vagy mégis. Ahogy hazaértek, kérdezte a nő, hogy mit érez iránta, a férfi csak annyit mondott, hogy csak barátok, semmi több. Újból elhangzott ez a válasz. A nő valahogy érezte, hogy előbb – utóbb összejönnek. Hogy honnan érezte? Női megérzés talán, vagy a csók varázsolta el annyira. Nem lehet tudni. A nő az óta mosolyog, mert nagyon boldog, csak ennyit lehet látni. Telnek a napok, a nőről a mosolyt nem lehet letörölni. Hiába közeledik a nő a férfi felé, a férfi annál jobban távolodik tőle. Több napot tervezz a nő, hogy együtttöltsék, a férfinek mindig van valami indoka, hogy ne menjen vele sehova. A nő nem adja fel, még több napot tervezz, a férfi végül egy napot vele tölt. A nő úgy öltözködik, hogy a férfi ne tudjon neki ellenállni. Valahogy így is a férfi távolodik tőle. A nő azt hiszi a férfiről, hogy a másik nemet szereti, de nem adja fel. A nő egy ideig nem foglalkozik vele. A férfi mondja, hogy bármit is akarsz, csak barátok maradunk. Ez gyanús volt a hölgynek, és újból rá kérdezett: - Mit érzel irántam? – Csak barátságot érzek irántad. – ezt teljes örömmel mondta a férfi a nőnek. Ez még jobban gyanús volt a nőnek. Meg akarta puszilni a férfit, ezt a férfi megengedte. A nő örült is neki. A férfi zavarába bement a szobába, és erre ivott egy pohár fehér bort. Mondja a nő: - Mást szeretsz, vagy én vagyok a hibás? Válasz: - Nem. A nő: - Valami rosszat tettem? A válasz elhadarva: - Mondtam már, hogy nem! Ne tégy fel több kérdést! Kis ideig a nő félre vonul, hogy elgondolkozzon, mit tegyen. A férfinek is magába kéne szállnia, hogy mit érez, mert ez már idegesítő is lehet. A nő nem sértődött meg a válasz végett, hanem valamire rájött, amit eddig csak sejtett, és gondolt. A férfi a volt nőjét már rég elfelejtette, nem is foglalkozik egyáltalán a múltjával. Ami biztos, hogy van, ez a barátság, ami neki nagyon fontos. A nő bevetette minden csáberejét és elhívta a férfit sétálni a lenyugvó nap minden pillanatát élvezzék együtt. A puszi az arcra többször is volt, és egyszer egymás kezét is megfogták, aminek a férfi is nagyon örült, ezt onnan lehet tudni, amikor megtörtént a férfi elmosolyogta magát és a nő szemébe nézett. A nőnek annyira tetszett, hogy alig bírt elaludni a férfi fényképét nézte nagyon sokáig, amit a férfitől az első alkalommal kapott, barátságuk emlékére. A nő: - Haladunk előre, lépésről – lépésre, ahogy azt kell. A nő úgy érzi, hogy elérte a célját. Még mindig a férfiért küzd, nem adja fel. Minden pillanatot úgy tervezz meg, hogy mind a ketten egyformán élvezzék. A férfi se haragszik a nőre a sok kérdés végett, és azért hogy annyira nagyon szeretné a kapcsolatot. Mosolyogva nézz rá, amikor nem sikerül a nőnek elérni azt, amit éppen aznap kitervel. Közben meg tetszik a férfinak a nő, és már célzott rá egy - két alkalommal. De valami végett nem adja be a derekát. Fogadja szép lassan, óvatosan a nő közeledését, és örül is neki. Többet még most nem akar. Valamit még is érez, hogy mi az, még nem tudja. Lehet, hogy nehezen tud megbízni bárkiben, mert sokat csalódott. Látszik, hogy idő kell még neki, hogy szerelemes legyen. Inkább a nő kivárja a megfelelő időt. Beszélgetnek sok mindenről, csak szerelemről nem. Az érzés a nőben csak jobban fokozódik. A férfi se adja fel, mert tetszik neki a nő már régóta. Csak nem akarja elsietni. Néha idegesítő a nő a szerelmes ragaszkodásával, de a férfinak, így is tetszik, ahogy van. A férfi is ragaszkodik hozzá, ahogy eddig még nőhöz soha nem ragaszkodott. Ez szerelem vagy annál több, még nem lehet tudni. A férfi össze van zavarodva, mégis próbál komolyan gondolkodni. Már volt, hogy majdnem kimondja a bűvös szót. Még azért vár vele, mert még nem biztos érzésében, mert lehet testi vonzalom, ami lehet ugyanúgy erős. Nem történt testileg semmi, még ölelés sem. Mind a kettő vágyik rá, mert egymásra vágynak, és szeretik egymást. Csak szép lassan, óvatosan történik minden, nem akarják elsietni. De mindegyik akarja tudni, hogy számíthatnak e egymásra, és szerelem van köztük, vagy barátság. Ez nagyon fontos! A férfi még bizonytalan, ő is akarja, közben viccelődik a nővel. Ami nem mindig jó, mert félre lehet érteni. - Az ember legyen nő, vagy férfi, az nem egy játékszer, és nem lehet viccnek tekinteni. A férfi e mondat után elgondolkozik és megszervezz egy vacsorát, s elmondja, hogy a nő iránt mit érez. Közben megpecsételi, egy szép gyűrűt vesz a nőnek, és egy rövid verssel, mert nem bír magával, főleg az érzéseivel, és ezt mondja neki, egy verset, amit saját maga írt, bele írta az érzéseit, és minden fontos információt. A vers címe:  

 

A gyűrű  

 

A gyűrű: egy jelkép, s örökre szól,
higgy benne, mert a szerelem jó.

Úgy vártál erre a szép szóra,

és ne felejtsd el soha, de soha:

mert kimondtad azt, hogy igen,

s ezzel elmondtál mindent.

Utána édes csókkal megpecsételve,

benne két szív hűséges szerelme.

Ilyen alkalom egyszer akad,

és a pillanat, mely szerelemből fakad,

melyben ott van az életed, s a másik feled,

a hűséged, a szerelmed, és a lelked.

 Így nem csak te vagy, hanem vagyunk,

s egy pillanat, mit örökre meghagyunk.   

 

A nő válasza, nem volt olyan magabiztos, mert remegő kézzel fogadta el a férfitől a gyűrűt, és úgy húzta fel is. Ez egy eljegyzési gyűrű volt, abból is a legszebb. Nem csodálkozott ezen a döntésen a nő, mert tudta, hogy előbb – utóbb meg fog történi, mert a nőt viszont, és szívből szereti. Eldicsekedett a nő azon, ami történt a közös barátúknak, aki mindenről tudott és beszámolt utána a férfinak, aki mosolygott az egészen. Nem sokkal utána történt, hogy elmentek végre sétálni, és előkerül a régi barátnő. Az utcán, ahogy sétálnak, és meg akarja akadályozni a köztük levő kapcsolatot, a férfi és a nő nem foglalkozik vele. A férfi jobban átöleli a nőt és ezzel azt mutatja, hogy csak őt szereti senki mást. Ahogy ezt a nő meglátja, féltékeny lesz egyből. Nem csinál egyik se semmit, úgy tesznek, mintha nem történik semmi. Ezt a nőt még jobban idegesíti, ezért kiabálva tovább áll. - Ezt még megbánjátok! - Ez volt a nő utolsó szava. Igaz, hogy elmondták neki, hogy már nem szereti, hanem mást szeret. Az a nő, ott áll előtte, akit szeret. Szerencsére csak hárman voltak az utcán, nem látta más, és nem is hallotta. Mondja a férfi: - Remélem, többet nem látjuk! – Elég volt ennyi is belőle! – a szerelme, így válaszolt. Én féltem eleinte tőle, és nem tudtam egy ideig aludni. A férfi nyugtatta, vele együttérzet. Tudta, hogy meg fog nyugodni, és az nap az éjszakát együtttöltötték. Hogy mi történt? Az legyen meglepetés. Ezt szerelme mondta: - A napok izgalmasak voltak, mert a volt barátnő visszajöhet és tönkre tehet minket, és mindent. - Nyugodtan teltek a napok, és nem történt semmi. Csak egy levél jött, melyben bocsánatot kért a nő, és nem akarta őket megijeszteni, főleg bántani. A szerelme ezután nyugodott meg valójában. Édes pillanatokat töltöttek együtt, már biztosak egymás érzéseiben és tudták, hogy ez már szerelem nem barátság. Egymás karjaiba találják egymást, és örömmel vállalják fel ezt a szerelmet, mely tiszta, és őszinte. Most már csak tőlük függ, hogy milyen lesz ez a kapcsolat. Most már együtt tervezik a programokat, és élvezik egymás közelségét. Soha se jutott eszébe a nőnek, hogy a pénzért szeresse a férfit, hanem olyannak, amilyen valójában. Szerelem lágy hullámain úszik a pár. Régóta egymásnak voltak teremtve, és ezt mind a kettő érezte. Szívükben mindig egyek voltak, és oly hálásak. Tudták, hogy egyszer valójában egymásé lesznek, nem csak testileg, hanem érzelmileg, és lelkileg is. Erre vártak régóta, ez volt az álmuk, ami valóság lett. Ha egy álom valóra válik, akkor van miért élni. Szebben mondva: Egymásért érdemes élni. A nő és a férfi megnyugodott, a nő azért, mert a férfi végre elmondta, hogy szereti. A férfi azért, mert tisztázta magába, hogy mit érez, és elmondta neki, és megerősítette gyűrűvel, hogy a nő hozzá tartozik, és csak őt mennyire szereti. A férfi a nővel és az érzéseivel nem játszik, hanem komolyan gondolja. Volt, hogy a nővel viccelődött, és az érzéseivel is. Az óta mindent máshogy gondol. Érzéseik tiszták, és gondolatai a nő iránt. Az is igaz, hogy a férfinak a nő régóta tetszik, és fordítva is igaz. Látszik, hogy barátságból is lehet szerelem. Olyan barátságból, ami sokáig tart, és nagyon erős, szerelemé válhat. S az is lehet nagyon erős, ami egy életen át tart, vagy még tovább is. A szerelem ezért különleges, és csodálatos. Megtalálni a szerelmet könnyű, megtartani jóval nehezebb. Most már együtt tervezik a programokat, és nagyon is élvezik minden pillanatát, s a csókok áradata zúdul rájuk, amit oly régóta vártak. Segítenek egymáson és még nagyobb örömmel szeretik egymást. Még jobban várják, hogy találkozzanak. Együtt legyenek, és éljenek a szerelemnek, aminek minden pillanatának egyformán örülnek. Nem adnak esélyt, hogy bárki, vagy bármi is ketté válasza őket. Egyik nap telefonhívás ékezik, amit a párja vesz fel, és nem szól bele senki. Ezt mondja a férfinak, hogy csak téves hívás. A nő nem ijed meg, számára semmit nem jelent. Van olyan, hogy a szerelme nincs otthon, mint most is egy váratlan telefonhívás érkezik, és egy időre elmegy a férfi, majd csak másnap jön vissza. S azt mondja a párjának: - Meglepetés lesz, amit tervezzek. - Eltelik több nap, amikor újabb telefonhívás érkezik, melyet a szerelme veszi fel a telefont, és beszél a nővel és sírva elszalad. Még a párjával se tud beszélni, csak sír, sír, és sír. Aztán a harmadik nap egy levelet talál, melyben az van írva: „hogy van egy gyermeke, és ő a gyerek apja.” A férfi azt mondja a szerelmének, hogy neki nincs gyereke, ez csak kitaláció, és nem más. - Az éjszakát nem otthon töltötte, az nem elég bizonyíték, mert nem biztos, hogy a nőnél volt, vagy a nő is ott volt a munkahelyén. - Ezt a kedvese állítja. Igaz, hogy munkahelye alátámasztotta, hogy ott töltötte az éjszakát, és dolgozott egy meglepetésen. Ez a bizonyíték a szerelmének kevés, és nem hisz már a férfinak. Hiába bizonyítja a férfi az igazat, hogy a gyermek nem az övé, nem is azon a napon fogant meg, ahogy a nő mondja. Szerelmének ez is kevés. Amikor egy napon a férfi apasági vizsgálattal érkezik meg, és az azt bizonyítja, hogy nem az ő gyermeke. A párja ekkor kezd belenyugodni, és hinni a férfinak. De ott van még az az éjszaka, és az még a szerelmének nincs bizonyítva. Lehet, hogy a nővel volt, ott töltötte vele együtt azt az éjszakát. Több telefonhívás volt, amit a párja vesz fel, és nem szól bele senki. Erre megijed a kedvese, és újból sírva fakad. - Valaki nem nyugszik, végleg tönkre akarja tenni a mi kapcsolatunkat, s ez eddig mindent megtett, és nem fél semmitől. Képes mindent felhasználni, hogy sikerüljön a terve. Mi se adjuk meg magunkat olyan könnyedén! - Ezt szerelme mondja. Ezzel még nincs vége! - A szerelmünk, azért folytatódik tovább! Ugye, kedvesem? - a férfi mondja. - Igen, de légy óvatos, drágám! Ennek a nőnek nem számít semmi se, senki! - a párja mondja, figyelmezteti a szerelmét. Eltelik egy hét és lecsendesül minden, a szerelme is megnyugszik. Kezdi elfelejteni, ami történt, és nem gondol többé rá, és nem is hánya fel a férfinak. A férfi igaz nem féltékeny típus, és túlságosan nyugodt természetű, nem úgy, mint a nő ő nagyon féltékeny és hamar fel lehet idegesíteni. Könnyen ki egészítik egymást, és nagyon sokat segítenek egymásnak. Szép lassan közelednek újból egymáshoz. És egy újabb szerelmes vers készült, igaz, hogy címe nincs, nem is ez a lényeg, és ami így hangzik: 

 

A szerelem újból életre kél,

akkor lágy dallamot zenél,

néha halkan, néha hangosan,

amikor szerelmes egyre jobban.  

 

Minden szerelem, akkor szép és jó, amikor mindent meg beszélnek és megosztanak egymással a pár. S egymást egyformán szeretik. Mindenki annyit ad a szerelembe, amennyit kell, se többet, se kevesebbet. Olyan, mint a recept, amiben az arányok megfelelőek, még szeretet van hozzá, és más nem kell ebben hasonlítanak egymásra. A házat, ahol ez történik, bérli a férfi, nem csak erre az alkalomra, hanem köze van a meglepetéshez. Azért tudják, mert a közös barátúké, aki kiadta nekik a házat. Ott szerelmesen összebújnak, csókolóznak. A ruhájuk szanaszét van. Nem zavarja őket semmi, de senki. Csak akkor veszik észre, mire az ágyban találják egymást. Egy forró együttlét és minden rosszat elfelejtenek, mert előtte egy kicsit veszekedtek, így ki is békültek. Miután rendet raktak újból kezdték az egészet, mert nem bírtak magukkal. Ez aztán nem semmi. Aztán már nem kellett rendet rakni, de nem is értek rá, csak ágyneműt húzni, és lefürdeni. Mentek utána dolgozni, először a férfi, utána a nő. A munkahelyen nem tudták álcázni, hogy mi történt velük, mert mind a ketten túlzottan mosolyogtak, ami gyanús volt a többiek számára. Meg is kérdezték, főleg a férfit: - Mi történt az éjszaka? - A válasz elmarad, mert a férfi nem válaszolt, csak mosolygott. „A hallgatás beleegyezés.” Gondolták a munkatársak és utána mentek dolgozni, a kérdést ezután nem tették fel. Őrültek nekik, hogy együtt vannak, és nagyon. Nem sokkal utána házhoz mennek vissza, mert van ott egy kis munka, amit először bérel a férfi, ilyet a férfi nem csinált senkiért. A kertet és az előtért kell rendbe rakni. Most a munkán kívül nem történt semmi. Dolgoztak, mint a szorgos hangyák. Késő estig ment a munka. Olyan fáradtak voltak, hogy nem kellett utána őket altatni. Másnap reggel fáradtan kelnek fel, s együtt iszák a jó meleg kávét, és mosolyogva együtt reggeliznek. Örülnek, hogy együtt lehetnek. Minden pillanatot kihasználnak, hogy együtt lehessenek, és örülnek is egymásnak. Mivel együtt dolgoznak, egyszerre mennek dolgozni. Egy bortermelő üzembe dolgoznak. A nő, mint titkárnő, a férfi, mint termelői részen igazgató. Jó barátjuk, pedig a nagyfőnök, aki mindent megtesz értük. A nő a főnök, a tulajdonos titkárnője. A férfinek más titkárja van, és ez nem véletlen, aki a férfi jobb keze. Ez azért történik így, hogy a férfinak ne hogy eszébe jusson, hogy elcsábítja a titkárnőjét. - ezt gondolja a nő. Azért van titkára, mert a férfi csak a nőket szereti. Így nem gondolja, hogy bele fog szeretni. Mindenhez van véleményük és hozzászólásuk, így teljes a munka. A házat a férfi egy idő után megveszi, amit végre közöl a szerelmével és a következő napokat, és éjszakákat már ott töltik. Eddig, ha együtt akart a szerelmével lenni, szállodába kellett egy szobát kivenni. Szállodára már nincs szüksége. Volt, hogy a párjánál töltötték az időt, akkor még csak barátok voltak, de ott nem érezték egymást olyan jól. Ez a ház egy kisebb palota, lehet azt mondani, hogy egy kastély, mert annyira szép. Van egy kis munka a házon, de mindent meg lehet oldani. Zajlik az élet csendesen, teli nyugalommal és boldogsággal, sok szeretettel. Látszik, hogy ez egy kiegyensúlyozott kapcsolat. Viták azért itt is vannak, attól függetlenül mégis boldogok. Alakul a ház, a munka is, amit ki kell javítani nem sokká kész. Nem sokat kell rajta javítani, csak kívülről, az egész csekélység. Le kell festeni a ház elejét egy színnel, fél nap az egész. Holnap ez kész is lesz, mert most már sötétedik. A pár örömmel dolgozik a házon, mert tudják, hogy előbb - utóbb az övékké lesz, mint ahogy ez meg is történik, mert most adja át a férfi a nőnek a tulajdonosnak járó szerződést, amit már a férfi rég aláírt, két tanúval, akik a házasságkor is ők lesznek a tanúk. Nem, mint örökség, hanem megveszik és az a nap most van, így övékké lett a ház örökre, ahogy ezt a nő megtudja felkiált: Van egy saját házunk! Végre nem kell, akkor szálloda, vagy kirándulni, hogy egy szobába legyen a pár. Szeretik a szobákat, nincs ebből semmi gond. Másra nem is kell a szoba. Csak a szerelemre. Nyár van, amikor a sorokat írom, amikor a történet megtörténik. Minden alkalommal egymásért boldogan küzdenek, öröm őket nézni. Az arcukról a szerelem, a boldogság sugárzik. A nap azért van zavarba, így nem csoda, hogy nem süt egy pár napja. A szoba vonzza a szerelmeseket, nem tehetnek róla. Ennek a szerelemnek a csintalansága teszi különlegessé ezt a kapcsolatot, akkor is, ha nem lehetnek együtt. Minden kapcsolatban van egy kis csintalanság. Csak van, aki titkolja, van, aki bevallja, és van, aki nyíltan vállalja. Minden szerelemben van egy kis különlegesség, csintalanság alapból, ha nem lenne, akkor unalmas lenne. A szerelmet fel kell vállalni, és büszkén szerelmesnek lenni. A ház végre készen lett, minden része. Átnézték, hogy ha kell dolgozni, akkor most legyen készen. A szerelem olyan, mint az új ház, tiszta, és őszinte. Ez a két szó jut eszembe a szerelemről, és a házról, amit öröm hallani. Büszkék lettek a házra, mert saját pénzből vették, nem kölcsönből, nem adományból, amit soha nem tettek meg, így a kapcsolatnak úgy tudnak hozzá kezdeni, hogy nincs kölcsön sem adomány. A nő eleinte nem hitte el, hogy kész a ház, és végre az övéké. A nő még mindig azt gondolta, hogy másé a ház, és a házat csak bérlik. De nem így van. És a meglepetés napja is hamarabb van, mint ahogy a nő gondolja. Hogy mi az? Ez még a jövő titka. De megéri. Hogy honnan lehet tudni? Azt csak a férfi tudja, és a főnöke, aki segít mindenben. A történet szerint a férfi az esküvőt szervezi, nagy örömmel és szeretettel. Még szervezés szerint az elején tart, de pár nap és kész lesz. Erről a nő semmit se sejt, se hallott, és nem is tud, ez még jó is, mert a ha tudná, nem lenne meglepetés, ez benne a jó. A ház egy kis tó mellett áll, mely nagyon csendes helyen van, és árnyékos, mert egy nagy fa alá építették, és ott van mióta letették az első alapokat a háznak. Ez már több mint száz éves a ház, és az óta nyugodtan élnek benne, már nem azok az emberek, akik régen, mert a ház már a fiatal páré, akik boldogan élnek benne. A nő egy időre elmegy, hogy üzletet kössön, mert ez hozzá tartozik a munkájához, ami egy hétig tart. Ez alatt a férfi el tud készülni mindennel, ami kell az esküvőhöz, így nem zavarják egymást, és jobban megy a munka mindkettőnek. Mire a nő haza jön, addig kész lesz, és csak a varázs mondat elhangzása után húzzák fel gyűrűt, akkor már férj és feleség lesznek, és nem egy egyszerű fiatal pár, akik eljegyezve van és élik az életüket, hanem az egész annál komolyabb. Ahogy telik az idő, még jobban szeretik egymást a pár. Visszajött a nő az üzletkötésből, és úgy meglepődött, hogy maga is nagyot csodálkozott az egészen. Ez már a férfinél második alkalom, hogy a nő nem jut szóhoz sem. Amikor az igazi gyűrűt húzzák fel, akkor hatódik meg mind a kettő. Amikor a pap, ki mondja, hogy csókolják meg egymást, akkor meg elnevetik magukat, annyira meghatódnak. Kimenni is alig tudnak a templomból. Igaz, mégis sikerül nekik, utána újból elnevetik magukat, a boldogság végett. Még a pap is elkezd mosolyogni, aki annyira komoly, hogy még mosolyogni se szokott. A násznép meg örömükben mosolyognak, akik nem sejtenek semmit, és nem foglalkoznak mással, mintha nem is ott lennének. Fura egy esküvő! Egy időben két különböző dolog történik. Hogy miért? Nem lehet tudni. Csak a papnak fura az egész, így nézve az esküvőt, nem csoda, hogy mindenki más mást tesz. Történek itt még fura dolgok. Hogy ennyire? Követni őket nehéz, megérteni őket még nehezebb. Zajlik itt is az élet. Nem lehet itt se unatkozni. Aki unatkozik, az nem az eseményeket nézi, hanem mást. Mint két szerelmes pár, kik most látták elsőnek egymást ebben a nagy tömegben. Itt van a példa rá, hogy vannak egy páran. Amúgy mind a kettő nagyon szépen néz ki. A férfi egy vajszínű öltönyben van, és a nő hófehér, néhol csipkével ellátott ruhában vannak, így együtt is nagyon szépek. Ragyog a szemük a boldogságtól. Végre megtörtént az, amire mind a kettő vágyott. Az esküvő volt az. A meglepetés jól sült el, és minden úgy zajlott, ahogy kellett. Torta is volt vanília krémes, aminek a tésztája mézeskalácsból lett készítve, és népi motívummal díszítve. Az esküvőn élő zene szól, mert az élő zenénél nincs jobb. Hála a jóistenek! Így szokták mondani. Egy ilyen nagy esemény után eljött a pihenés ideje, ami most nagyon jól fog nekik esni. Most már csak ők vannak, s az esküvő, és a múló pillanat, mely mindegyik nagyon szép volt, és az marad örökké. Szerintem, az a szép, melyet úgy is szépnek látunk, és a szívünkben az lesz, amíg élünk. Minden jót kívánok a párnak, sok boldogságot, és jó egészséget! Ezzel a történetnek még nincs vége. A nászút még csak most jön, ahol minden és sok jó fog történi. Romantikus és szerelmes nászút, mely tele van szenvedéllyel és tűzzel, ez nem egy egyszerű nászút volt, amit együtt töltöttek, ekkor voltak a legboldogabbak. Bejárták Magyarország legszebb tájait, melyeket már régóta ismernek. Legtöbbet Tisza-tón voltak, mert az nagyon tetszett mind a kettőnek, és utána mentek a Balatonhoz, mely a férj kedvenc nyaraló helye volt és van is. Csodálták az állatokat és a Tisza-tón a vízi világot, mely nagyon szép, és rendkívül egyedül álló. Sokáig voltak ott, és minden részét látták, ami még tartott új látni valót. Ám, Balatonban még meg is fürödtek, és ott is csodálták az ott lévő állat és természet világot, mely még most is nagyon csodálatos. Ők is rendkívül jól érezték magukat, egyáltalán nem unatkoztak. Minden pillanatát élvezték, mely tartott még újdonságot, és csodálni valót. Egymással töltött idő is nagyon csodálatos, még jobban élvezték a pillanatot, ami csak az övéké volt, és van is. Le lehet azt írni ide, hogy "Szerelem megtalált”, mert mind a kettő boldog és megtalálta őket a szerelem, ami most nagyon igaz. Bár csak én is ilyen szerelmes lennék! Ez nem így van. Nem mintha nem talált meg egyszer sem a szerelem. Jó lenne, ha most is szerelmes lennék! Amikor szerelmes az ember, akkor minden olyan más és szép, ez történt ezzel a párral, akikről éppen szó van. Hogy milyen a szerelem?

 

Itt van most egy pár gondolat róla, fogadjátok szeretettel, jegyezte meg az író, és meg is osztotta másokkal, ahogy most is történt, olvassátok szeretettel. Türelem kell a szerelemhez, és még a szerelemhez, szerelem kell. A szerelem, és a boldogság nem egy pillanatnyi érzés, mely elmúlik hamar. Hanem annál tovább tart és mélyebb érzés, hol erősebb, hol gyengébb. A szerelemnél ez az érzés, még mélyebb, gyengéd, lágyan jövő érzés, amely hol tombol, hol lágyan táncol a szívben. Vigyázni kell a szerelemre/szeretetre, mert egy nagy kincs, ami az ember szívében van. Ha nincs, akkor már az ember tud rajta segíteni. Ha van, akkor becsüld meg és szeress vele, hisz a szeretetnek ez a lényege, hogy szeressenek vele. Akkor szép az élet, ha szeretnek és tudsz viszont szeretni. Ezt kívánom mindenkinek és sok boldogságot! Mert ez a kettő nagyon fontos a szerelemben. Éld át, akkor meg tudod, hogy miről van szó. Ezt egyik ember olvassa fel, mint tanulságot. Fogadjátok sok szeretettel ezt a pár gondolatot, amit az író szívből írt mindenkinek!

 

Fontos dolgok mellett, legyen az embernek ideje arra, hogy egy reklámot nézzenek meg, mert reklám után találkozunk. Nem hiába írtam le, ezt a pár sort, mert oda van nászúton, és van időm egy kis kávéra. Tudtom szerint nem sokká haza érkeznek, és kezdődik a megszokott munka. A szerelem nem marad el, hanem édes mámorban úsznak mind a kettő. Még boldogabb a házaspár, mint eddig. Ahogy a napok szerelmesen, és vidáman telnek, egyre boldogabb a pár. Még gyermekvállalásról is beszélnek, és mind a kettő mosolyog az egészen. Nyugodt a légkör, nincs semmi gond. Ilyen körülmények közt érdemes élni. Mondja mindezt az író és megosztja velünk. Sajnos az egyik napon mégis valami történik: A férfi ismerősei felkeresik a nőt, hogy van neki egy gyermeke, aki már nagy, és szeretné látni az apját. Nem tudja a férfi, és nem is sejti, hogy a nő állapotos, aki a szerelme, és a felesége. A nő először nem is hiszi el, utána kételkedik az egészben. – Hogy valami igazság lehet a dologban? Vagy félreértés az egész? – Erről nem tud semmit sem a férj. Ahogy hazaérkezik, akkor tudja meg, hogy mi történt valójában. Tovább dolgozott, mint a kis angyal. Mosolyog az egészen, és elmeséli a feleségének, hogy mi valóban az igazság. De mindez nem igaz! Mert nincs ilyen ismerősei és gyermeke sincsen. A nő ekkor kezdi megérteni, hogy félre vezeték, és hazugság volt minden, amit mondtak. Erre a férfi feljelenti őket, mert a házba is betörtek, akik mondták nekik, hogy terhes a nő, aki a volt párja. Ez utána derült ki, és úgy mondták el, hogy mi történt. A nő nem vette észre, mert a csengőt nem hallotta, amire leérkezett, addigra már minden nyitva volt, és ez vezette a férfit nyomra, mert bezárt a nő mindent, még kétszer is megnézte, hogy minden zárva van, és a férjének is telefonált, ezt a férj onnan tudta, hogy mi után bezárt a nő felhívta a férjét. Nem gondolta, hogy betörnek, mert biztonsági zárral, és kutyával volt ellátva a ház. A kutya sehol, a zár pedig feltörve. A nő egyszerűen figyelt mindenre, és gyorsabbak voltak a betörök, mint ő saját maga, mert mire leért, addig feljutottak az emberek, és kirabolták őket, sok mindent elvittek. Azt tudni kell, hogy ez egy emeltszintes ház, vagy is máshogy mondva kétszintes ház, felső részén fürdött a nő, és készülődőt. Itt lehet keresni, hogy ki a hibás, be volt a ház zárva, vagy nem. Lehet, hogy a nő hagyta nyitva az ajtót, és a betörök, akkor nem is betörök, vagy ha mégis, így könnyű volt nekik bejutni a házba. Nem lehet tudni, hogy valójában mi történt, mert a nyomózok még nem zárták le az ügyet. A férfi nem hibáztatta a nőt, mert nagyon bízott benne, és most is bízik benne. A zár meg fel van törve, és ez biztos. A nő elkezdett félni attól, hogy máskor is betörnek hozzájuk. Amúgy a nő biztos volt benne, hogy a házat bezárta. Úgy kellett a nőt megnyugtatni, és ebből egy forró, szenvedélyes éjszaka lett. Az élet itt sem áll meg, mert érkezett egy levél, melyben benne volt egy szerelmes levél, és egy apasági vizsgálati papír, ami látszott, hogy fénymásolat volt, a szerelmes levél meg nem, mert az kézzel írott volt. Erre újból ideges lett a nő, és a megnyugtatás már nem ért semmit. Elment sírva, és azt se mondta a férfinak, hogy szia. Erre a férfi is ideges lett, persze nem a nőre, hanem a levélre legjobban, mert az névre szólóan érkezett meg, az apasági papír meg csak úgy hozzá volt csatolva, és alig lehetett kiolvasni, mintha régi lett volna. Feladó ismeretlen, így nem lehet tudni, hogy kiírta a levelet, csak egy vallomásszerű szöveg van a papírra írva szépen, ami nagyon jól kiolvasható, és helyesírásilag nézve hibátlan. A rendőrök is látták a levelet, melyet odaadták az írásszakértőnek, és az elemezte. Az eredmény még nem született meg. Ne legyen unalmas az élet itt is történek izgalmas dolgok. A nő közben megtudja, hogy állapotos, és nagyon örül neki. Nem mondja el még a férfinak, hanem vár vele, nem azért mert haragszik rá, hanem egy – két nap nem olyan sok. A nőnek abban az időben nem volt más, akivel együtt legyen, így a gyermek biztos a férfié, meg lesz az öröm. Szerelmük legszebb gyümölcse ez a gyermek. Bármi is történik köztük egyik sem a hibát, és a hibást keresi. A szerelemben nem a hibákat kell keresni, mert azt hamar talál az ember, és nem a másikat hibáztatni, hogy ezért, meg azért történt, így vagy úgy, hanem szeretni egymást. Veszekedés nincs köztük, kisebb viták akadnak, ez nem sokáig tart. Nem is ez a lényeg, hanem a gyermek. A nő nem bír magával elmegy a férfihoz vissza, és elmondja, hogy gyermekük fog születni. Először a férfi nagyon meglepődik, és nem tud megszólalni, nem sokkal utána felfogja, és elkezd örömében sírni. Bocsánatot kér a levél végett, pedig nem is ő a hibás. Az csak egy levél, és egy hamis apasági vizsgálat. A betörés meg betörés, mert fel lett veszítve a zár, és így jutottak be az álismerősök, akik az óta meg már börtönben vannak, mert sok helyre betörtek, és sok mindent elvittek, ami rendőrségileg is alá lett támasztva. A nő figyelt mindenre, míg gyorsan lejutott, addig eltudtak vinni sok mindent, és ez volt a gond. Tudta, hogy az ajtót bezárta, még meg is nézte. Nem olyan szétszórt, mint a férje, aki mindent nyitva hagy, és elhagyja a dolgait. Amúgy nagy baj nem szokott lenni, a mostani esetből sem, amikor a nő volt otthon, elég sok minden eltűnt, de nem volt annyira értékes, mint a szereleme és a nő sem sérült meg. Nehéz volt feldolgozni, ami történt. Csak az ijedség nagy! Az is elég. Nem befolyásolta a kapcsolatot, hanem még erősebbé tette, ez volt benne a jó. Már orvoshoz is együtt mentek, hogy lássák az ultrahangon a kicsi babát, és kaptak róla fényképet is. A nemét nem tudják, mert azt a következő vizsgálaton tudják meg. Nem a nemére kíváncsiak, hanem arra, hogy egészséges legyen a baba, és ne legyen semmi baja neki és az anyukájának. Még a névvel is bizonytalanok, akkor gondolkodnak rajta, amikor a felesége szülni fog. Még ahhoz hét hónap van. Egészséges az anyuka, a baba, és a leendő apuka is, aki ugyanúgy örül, mint a többi családtag, mivel ez az első gyermek, ahogy az anyának, és az apának is, és az az első unoka. Ez a hét hónap hamar elszalad.

 

Az író: Oly boldogan telik el, mert mind a ketten nagyon boldogok. Szerelem annyira kiismerhetetlen, ha előtted áll, akkor sem ismered meg, akkor sem, ha nyitva van a szíved, mert olyan furcsán viselkedik, amikor találkozik Veled. Nem te találod meg a szerelmet, hanem a szerelem talál meg téged. Szerelem megtalált, nem kell keresni, mert megtalálja az embert a szerelem, és akkor olyan boldog, hogy elmondani nem tudja, csak szereti a másikat. Ez történt most is, még jobban egymásba szerettek. Ahogy az idő telik, még jobban szeretik a közös gyermeküket, és egymást, úgy örülnek egymásnak. Ebben az a szép, hogy feltétel nélkül szeretik egymást. Még ha van félre értés, akkor is nyugodtan megoldják a problémát. Nem adják fel, küzdenek egymásért, ebből látszik, hogy valódi szerelem van köztük. Ahogy ez meg van írva a nagy könyvben. Két szív csak akkor boldog, ha valódi érzelem él bennük. Itt látszik, hogy ez egy beteljesült szerelem. Gratulálok hozzá!

 

Az élet minden pillanatát élvezik, és tesznek is érte, hogy mindez olyan szép legyen és boldogok legyenek. Nem zavarja őket semmi, és senki. Nincs akadály előttük. Csak mennek a szerelem és az élet útján, ahogy az lenni szokott. Náluk érzelem és szenvedély nélkül nincs szerelem, mert nélküle nem ér semmit. Ezzel más is egyet ért, ha nem, akkor az nem szerelem. A gyermekük meg egy kis csoda, aki úgy mosolyog, hogy öröm rá nézni, ettől még boldogabbak lesznek, hogy azt elmondani nem lehet. Szívükben és az életükben ő legszebb ajándék, amit valaha kaptak a jó Istentől. Meghálálni nem tudják, mégis a hála és a szeretet ragyogja be az életüket, és a gyermekük áldott mosolya. Minden pillanat, így lett számukra valódi boldogság, hogy továbbra is boldogok legyenek ezért a boldogságért érdemes élni, és érte mindent megtenni. Akinek van gyereke az tudja, hogy miről beszélek. Akinek nincs, az sajnos mindezt nem tudja átérezni, hogy miről is van szó. Hálát is ad a fiatal pár, hogy ennyire boldogok. Akit a szerelem és a boldogság vezet, az nagyon boldog a való életben, csak az tudja mindezt értékelni. Ez egy olyan érték, amit pénzért nem lehet megvenni. Szép is a szerelem, annak aki szerelmes és van szerelme. Szerelem mindent legyőz, szokták mondani, és ez így igaz, ahogy náluk is, mert ez annyira látszik. Szerelem nélkül élni nem lehet, és aki szereti egymást az is tudja már, hogy egymás nélkül élni és szerelem nélkül élni nem lehet élni. Igaz, hogy éltek szerelem nélkül, de az teljesen más. Küzdeni kell a szerelemért, de erőltetni nem szabad, mert érnek vele semmit. Ezért is oly boldog a fiatal pár, mert ők nem is erőltették, és nem is keresték, hanem a szerelem találta meg őket egy váratlan pillanatban és egy szép nyári nappalon. Ahol minden eldőlt, hogy ők egymásé lesznek egykor. Így is lett, és az óta nagyon, de nagyon boldogok. Arról a napra sokszor emlékeznek, hogy milyen szép volt az a nap. Ha az a nap nem lett volna ők se lennének együtt, ennyire szerelmesek. Ez tényleg egy csodálatos szerelem, mely máig is olyan csodálatos, hogy nincs rá szó. Emlékek és a szerelem varázslatában élnek még máig is, és ez remélem így tart örökké. Annyira szép ez a szerelem, hogy nincs rá szó, és nem is keresik a szavakat, hanem szeretik egymást, mert ettől gyönyörű az egész történet, ahogy van. Minden szép és boldog dolog csak tőled függ, hogy hogyan állsz hozzá, és mennyire fogadod be az életedbe, élj a lehetőséggel, ne szaladsz el, hogy te is ilyen szerelmes és boldog légy, mert ez mindennél többet ér. Mindig a szívük vitte őket előre, és arra is hallgattak, amióta élnek. Ez nekik szerencsét hozott mindig, és ezért olyan boldogok. Nagyon érzelmi beállítottságúak, őket ez nem zavarja, sőt inkább az életben ez nagyon sokszor segített nekik. Minden áldás, amit kérnek Istentől az duplán száll rájuk vissza, és ezt mások is megtapasztalják, ahogy ők ezt meg is élik. Itt látszik, hogy a szívben mennyi szeretet van, és itt az érzés valójában él. Jó ezt látni, hogy a szerelem, mennyire éli a világát. Utat is kell adni az érzéseknek, hogy eljusson oda, ahova ilyenkor kell. Szerelem, akkor szép, ha szárnyalni tud, és nagyon boldog. Ebben a történetben két ilyen fiatalról van szó, akik mindezt át is élik. Sok jót köszönhetünk nekik, és példa mutató életet élnek. Szívük mindig nyitva mások fele is, hogy másoknak is adjanak ebből a nagy szeretetből, aminek ők is boldog tulajdonosai. Itt látszik érdemes élni, ilyen életet élni. Nagyon szép, mégis az ember nem hiszi el, mert minden emberi erőn túl halad. Legyenek mindig ilyennek, és nagyon boldogok! Ez eddig nekik valóra vált, és váljon valóra mások emberek számára is, hogy átéljék mindezt, amit ők, ezt kívánja az író mindenkinek. Ahogy a gyerekük nevelkedett, úgy ők is tapasztalták a gyermekük szeretetét, ami számukra nagyon, de nagyon sokat jelent, így élnek ők együtt egy boldog család, akikre öröm nézni, mert így más is boldog lesz nagyon. Arról nem esett szó, hogy kislányuk született, aki csupa gyönyörűség, így csodálják mindenhol és mindenki, aki csak látja, olyan tünemény. Nem hiszik el, hogy ennyire szép. Ő csak mosolyog a világba, és nagyon boldog. Hálásak a gyermekükért, a szerelemért, egymásért, és egyben a csodálatos életért, amit kaptak Istentől. Egy szó érvényes erre, hogy KÖSZÖNÖM, amit sokszor el is mondanak egymásnak, és egymásért is. Nem úgy, mint mások ebben a rohanó és szeretet nélküli világban. Az életet is megköszönik, s azt is, hogy nagyon boldogok. Ahogy az évek telnek úgy örül a fiatal pár egymásnak és a gyermeknek, aki egy kis csoda, az életük gyöngyszeme. Mindent megtesznek, hogy az életük boldog legyen, és vigyáznak rá, mert nincs nála fontosabb, csak ő van nekik. A nőnek nem lehet több gyermeke, és ezért a nő szomorú is, mert úgy szeretnének mellé egy kis fiút is, aki tovább viszi a férfi nevét. A kislány a nő kereszt nevét örökli, akit úgy hívnak, hogy Margaret. A férfi neve Nicolas, aki félig magyar, félig külföldi. Ez nem baj és nem is ez a lényeg, hogy ki honnan származik, csak az, hogy szeressék egymást és megbecsüljék, tiszteljék egymást és egymásnak éljenek. A hűség és a bizalom már fontos volt nekik barátként is, így ezzel nincs semmi gond. Egymás nélkül már nem tudnak élni. Hogy miért szerettek egymásba azt nem tudják, csak szeretik egymást feltétel nélkül, s ez olyan csodálatos, amire nincsen szó, és nem is keresik a szavakat, mert nem az a lényeg.

A gyermekük az óta nagy lány, már iskolába jár, és ő is továbbra olyan boldog, mint a szülei. Ahogy telik az idő, úgy nő a lányuk. Egy váratlan pillanatban a nő valami különleges érzése van, amit már érzett, amikor a lányával volt állapotos, ebben még bizonytalan, és nem is lehet neki több gyermeke, ezt szakorvos állapította meg, így nem is foglalkozik vele, hanem helyette elmegy újból az orvosához, aki megvizsgálja és kiderül, hogy mi van vele, addig nem éli bele magát és szerelmének sem mond el semmit. Legyen, ahogy lenni kell, mert Isten legnagyobb ajándéka, ahogy az élet is. Bemegy a kislány szobájába, hogy elköszönjön tőle, mert megy a kórházba, hogy kivizsgálják mi is van vele. Ha egy új élet nő benne és az új életnek életet ad, annak nincs is nagyobb öröm az egész világon. - ez jár a fejében, míg a kislány szobájához érkezik. A kislánynak csak annyit mond, hogy elmegy szaladni, mert szokott menni minden hétvégén. Amikor benyitott a lánya szobájába, ő egyből ezt mondja: Úgy szeretnék egy kis öcsit, vagy hugit, akkor ha lehet? Közben csak mosolygott. Ezt úgy mondta, mintha valamit sejtene vagy előre érzi, hogy neki lesz egy kis testvére. Az anyukája csak ennyit mondd rá: - Pisszt! A kislány erre: - Oké, anyuci, ez csak a mi titkunk lesz. Mosolygott továbbra is, ahogy az anyukája is. Gondolta a nő: - Nem lenne jó, híre menne, amikor még nem is biztos benne. Mondta a lányának, hogy megy egyet sétálni, mert szokott, de ez a nagy lánynak fura volt, hogy nincs hétvége. El is indult az orvoshoz, hogy kivizsgálják. Remegve megy be az orvos rendelőjébe. Elkezdi mondani az orvosnak, hogy mi történik vele. Bár tudja jól, hogy nem lehet állapotos. Az orvos alaposan kivizsgálja, s utána csak annyit mond neki mosolyogva: - Boldog anyák napját! A nő egy kis idő múlva, annyit mond, hogy ez nem lehet, mert nem lehetek állapotos többé! Az orvos kijavítja, hogy maga anyuka lesz. Bár ezt az orvos is tudja, mégis örömhírt közöl neki. A nő: - Valójában igaz, hisz a doktor úr mondta, hogy többé nem lehet egyáltalán gyermekem? Igen, anyuka lesz. Most már négyen lesznek a családban. Higgye már el nem hazudok! Tudja, csodák azért még léteznek. A válasz: - Milyen boldog lesz a párom és a kislányom, hogy lesz egy testvére! Tudja doktor úr mielőtt eljöttem azt kérdezte a lányom, hogy szeretne egy kis tesót. Doktor: - Ne igyunk előre a medve bőrére! Nagyon kell vigyázni! Meg kell gondolni, hogy mit csinál, már nagyon nem teheti azt, amit régen, hogy nehéz dolgokat tesz! Érti, hogy mire gondolok, nem kell magának elmondani, hisz volt már állapotos. Magának csak az a dolga, hogy örül ennek. A nő: - Köszönöm szépen doktor úr. Mivel háláljam meg ezt önnek? A doktor úr: - Semmivel nem tartozik. Inkább köszönje meg a férjének, hisz ő az apa nem én. A doktor még ellátta tanáccsal, mielőtt haza megy. Nő visszatért a válaszra: - Így igaz, fura is lenne. A nő és a doktor elköszönt.

A doktor még csak ennyit mondott mosolyogva: - Sok boldogságot, és áldást kívánok a gyermekhez!

A nő válaszra csak úgy mosolygott örömében. Intett a doktornak egyet, így búcsúzott el tőle. Végig mosolyogta az utat, míg ment hazafelé. Nem tudja, hogy közli az öröm hírt otthon. Ahogy belépett az ajtón a kislánya szaladt felé, és kérdezte: - Hogy jót futottál anya? Igen, amúgy kislányom igazad van. - mondta a nő neki. A kislány egyből nem kapcsolt. A nő így reagált erre: - Nem baj, előbb utóbb úgyis megtudod az igazat. Gondolkodj el rajta! Ment elmondani a férjének, hogy apa lesz, kereste mindenhol, de nem találta meg. Meg is ijedt hirtelen, gondolta, hogy valami baj van, hogy nincs még otthon. Utána jutott eszébe, hogy még dolgozni van. Erre a napra a nő szabadságot kért, hogy utána járjon mindennek. Ilyen öröm hírt ritkán kap az ember. A nő a boldogságtól nem tudta, hogy mit tegyen, mert nem tudott lefeküdni vagy pihenni, annyira boldog. Ilyenkor ez érthető. Útra menni nem mert, hogy elmondja a férjének, hogy újból apa lesz, mert messzebb van a munkahelye, mint a doktor. Oda is félve ment el. Megvárta otthon, addig szép lassan és óvatosan rendet rakott, vigyázott mindenre, közben eszébe jutott, hogy mit mondott a doktor neki. Ha nem tartja be, akkor baj lehet. Úgyis tett. A férje haza jött, és azt látta, hogy a szerelme, az élete nagyon boldog. Egy kérdést tett fel: - Mi van Veled drágám? A nő közben gondolkozott, hogy is mondja el neki ezt a csodálatos öröm hírt. Végül válaszolt, és azt mondta, de gyorsan: - Apa leszel. Erre így reagált a férj; - Hogy mi? Ez igaz, de hisz Drágám nem lehet több gyermeked? A nő viccesen válaszolt: - Egy csodánk lesz. Az apa: - Igen, ez tényleg csoda! Egyből a nő karjába zuhant és sírva fakadt örömében. A nő: - Sírj, kedvesem, én már ki sírtam magam örömömben, míg kitakarítottam. A férj válaszolt is azon nyomban: - Mi csináltál? Az nem baj, hogy kisírod magad, de ne takarítsál többet! Neked ezt nem szabad! Megmondta az orvos, hogy mit kell ilyenkor tenni. Nő: - Igen, ne aggódj nem lesz semmi baj, nyugodj meg! Mondta a férj: - Én csak féltelek téged és a közös gyermekünket is. A feleség: - Gyere, erre örömre igyunk meg egy teát, mert kávét azt nem lehet, mondta a doktor úr. Olyan hálás vagyok Istennek a második közös gyermekünkért, meg egymásért is. Köszönöm Istenem! Hangzott a hála a házban. Közben a lánynak is eszébe jutott, hogy mit mondott az anyukája, és ő is örül a kis testvérének. Jó látni, hogy újból gyermek érkezik a házba, de ne szaladjunk annyira előre. Ez nem azt jelenti, hogy baj fog történni. Csak azért nem jó elkiabálni semmit, mert az nem fog akkor beválni. Kivárták a megszabott időt, és a kis fiút, akit annyira vártak megérkezett, vagyis hazaérkezett időben, ugyan olyan boldogsággal, mint a kislányuk, és olyan egészséges is, ez még nagyobb öröm számukra. Apa mondja: - Már négyen leszünk a családban. Így örökölheti a kisfiam az édesapja nevét, aki egyben a keresztnevét, és a család nevét is tovább viszi. Köszönöm szépen Istenem! - elég hangosan, de nem kiabálva hangzott el ez a rövid köszönet, amit egyszerre mondtak, és a következő mondatot rendesen: - Ilyen egy nagyon boldog család! Telnek az évek mind a két gyerek olyan egészséges, mint a szüleik, és nagyon boldogok. Nincsen semmi baj és gond. Az áldás, amit a doktor mondott rájuk, úgy látszik van ereje, és hat is. Szerelem megtalált és a gyermekáldás, amiért nagyon hálásak mind a négyen. A gyerekek nőnek, és mindent elérnek az életben, amit csak lehet. Kapják a dicséretet és a díjakat meg, ami vele jár. Az életben nagyon szerencsések, ahogy a szülök is. Hisz született két gyerekük, és mindenük meg van, ami csak jár nekik az életük során. Hála, hogy feltudták őket nevelni és végre munkájuk is akadt mind a két gyereknek, aki már ennyi év után felnőttek lettek. Ők még gyermekáldással nem foglalkoznak, bár gondoltak rá, úgy vannak vele, hogy ráérnek arra még. Először pénzt kell gyűjteni, mert venni akarnak egy házat, mely mellette van a szülök mellett, ami nagyon hasonlít a szülei házára, ezt a szülök nem tudják, még meglepetés nekik. Ha megtudják, akkor nagyon fognak neki örülni, és büszkék lesznek a két gyerekükre. Így ez most még csak terv, de egyszer valóra válik, mint minden álom. Addig még sokat kell dolgozni. Elmehetnek a házhoz, és kijavíthatják a hibákat, ami rajta van, mert már le lett foglalva, és úgy van a szerződésben, hogy mindent megjavíthatnak, megcsinálhatnak, ami csak létezik. Úgyis tesznek, örömmel mennek a házhoz, és teszik a dolgukat. Valahogy úgy alakul, hogy mind a két testvérnek akad párja, és ők is, mint a szüleik nagyon boldogok. Tervezik az életüket szépen, lassan és okosan, ahogy azt kell. Majd csak akkor gondolkoznak a gyermekáldásról, amikor a ház kész lesz és bele költöznek, addig semmi. Ezt a szülök nem tudják és nem is sejtik. Csak azt gondolják, hogy előbb utóbb eljön az ideje, és ez így van jó. Ne siessünk el semmit, mert mindennek eljön az ideje. Ahogy telik az idő úgy dolgoznak a házon, és gyűlik a pénz, ami elég lesz a gyermekvállaláshoz, és az élethez is. A boldogság náluk is sűrű vendég, ahogy a szüleiknél is. A ház nagyon szép helyen van, mert hozzájuk közel van egy kis folyó, ami nagyon szép, olyan romantikus és megható helyen fekszik. Az élet nem áll meg, hanem boldogan folytatódik tovább. Így szép az élet, ha zajlik! Ahogy tervezték a ház kisebb nagyobb hibáit ki lett javítva és utána bele költöztek, meg volt egyben a ház avatása is, aminek a szülök nagyon örültek és büszkék voltak a gyerekekre, mert megvalósult az álom, amire nagyon vártak. Még nagyobb öröm akkor volt, amikor bejelentették, hogy mind a kettő gyerek, hogy megházasodik, és gyereket is várnak még hozzá egyszerre, és ugyan abban az időben várják, hogy megszülessenek. Ki mit vár fiú lesz vagy lány azt még nem lehet tudni, mert nem rég derült ki, hogy gyermeket várnak. Ezt egyszerre mondják a nagy szülök: - Végre, hisz erre vártunk, hogy lássuk felnőni az unokáinkat. Ez így is történt, ahogy ez meg volt írva előre.

Az Író: - Itt látszik, érdemes élni és minden álom valóra válik. Szerelem, szeretet, boldogság, és gyermekáldás ebben a családban sűrű vendég, már nem csak vendég, hanem családtag is. Olyan jó látni, hogy újból gyermekáldás van és itt nem csak létezik, hanem valójában él is az ember. Sok boldogságot és gyermekáldást kívánok a családnak és azoknak a fiatal pároknak, akik ugyan így járnak, ahogy a történetben járó pár is. Minden álmuk váljon valóra, további jó egészséget, szeretet és boldogságot kívánok nagyon sok szeretettel!  

 

Vége!

Készült: 2020 08 09-tól - 2022 12 19-ig.

 

 Írta: Polgár Márk, az oldal szerkesztője és Írója. 

 

Forrás: https://boldogsag0531.ewk.hu/szerelem-megtalalt---regeny/

https://boldogsag0531.freewb.hu/

 

Érdeklődni és véleményt írni ezen az e-mail címen lehet: szerelem.megtalalt@gmail.com