Valóra vált szerelem - regény
Egyszer volt, hol nem volt egy történet, mely nem mese, hanem valóság. Elindult a férfi egy keresztelőre, aki nem sokkal utána megismerkedett egy fiatal nővel, akibe egyből beleszeretett és a nő viszonozta a szerelmét. Nagyon örültek egymásnak és nagyon sokat sétáltak, közben ismerték meg valójában egymást. Már az első pillanatban meg volt az összhang és a szimpátia és a szerelem, mely szép lassan inkább erősödött, és valódi szerelem lett belőle.
A nőnek van egy ikertestvére, aki a másik férfiba lett szerelmes, a férfi unokatestvérébe. Sokat princelték egymást, hogy ki szeret bele a másikba hamarabb. Ebből nem csak princelés lett, hanem valódi szerelem, mely forró volt és eleven. Sokan nem hitték el, hogy egymásba szerettek, hanem azt mondták, hogy ez csak barátság, mely kicsivel többnek látszik. Ezt gyorsan meg is cáfolták, mert abban a pillanatban megtörtént az első csók, amire nem számítottak egyáltalán. Az ölelés már volt és kézen fogás, de érezték, hogy nekik több kell, mint ami eddig történt. Ahogy telt az idő úgy erősödött bennük az az érzés, melyet úgy hívnak: SZERELEM. Hogy meddig tart ezt még nem lehet tudni? A nő elmesélte az életét és a férfi is, így sok mindent megtudtak egymásról, még a tikokról is esett szó. Annyira megbíztak egymásban, hogy ezt más nem is hinné el, hogy van ilyen az életben. A nő ikertestvére is nagyon beleszeretett a férfi unokatestvérébe, és ők köztük is nagy az összhang és a szerelem. Eljött az ebéd ideje, ahol a férfi mikor felállt magára húzta a levest, ami az asztalon volt, és az egész az ölébe zuhant, így át kellett öltözni neki teljesen. Nem vitt magával ruhát, a házigazda adott neki egy nadrágot, és egy inget, mert mindene teljesen leveses lett. A férfi átöltözött, és sietett a szerelméhez a szemben levő parkba, ahol tovább folytatódott a történet. Az ikertestvérek megviccelték az egyik férfit, úgy hogy kicserélték egymás fülbevalóját, és a másik testér állt szóba a férfival, de a férfi belül érezte, hogy valami nem stimmel, és rájött a csintalanságra. Hogy honnan jött rá, ezt még a férfi se tudta valójában. Igaza is volt, az ikertestvérek csak nevettek az egészen. A férfi meg csak mosolygott, mert tudta, hogy az egész egy vicc volt. Elmentek utána sétálni, vagyis tovább folytatták a sétát, és közben újra megcsókolták egymást, amit nagyon nagy örömmel fogadta mind a kettő, mert úgy örültek egymásnak, és a csóknak, hogy arra nincsen szó. Nagyon hasonlítanak az ikertestvérek egymásra, az egyiknek piros fülbevalója van, a másiknak kék, akinek piros a fülbevalója az alacsonyabb, mint a másik. Nagyon kell figyelni, hogy melyik szól hozzád, mert össze lehet őket téveszteni nagyon könnyen és hamar, ha az ember nem figyel. A férfi Szilvivel jött össze a másik Rékával, mert ez a keresztneve a két lánynak. Hogy szépek ők? Nagyon is. Annyira, hogy séta közben többször is olyan zavarban volt a férfi, hogy csak mosolygott zavarában és szerelme meg rajta mosolygott, hol meg nevetett, mert annyira szerelmes és boldog, hogy ilyennek még senkit látott, mint őt. Beszélni azt nagyon tudott a férfi, hogy a szerelme többször rá szólt: - Elég volt, inkább csendben sétáljunk. A férfi nem szól semmit, csak csendben sétálnak tovább. Megcsókolják egymást azt kérni egymástól sem kellett, mert azt valójában adtak egymásnak. A többiek meg irigykedtek, és hátuk mögött meg sok rosszról beszéltek, hogy már más is történt köztük valami. Hogy történt valami? Az már nem fog kiderülni. Nem azért mert titok marad, hanem nem árulják el és amúgy rájuk tartozik, hogy mi történt valójában. A szerelem nem a titkolózásról szól, hanem az őszinteségről, és mindent elmondanak egymásnak. Együtt nevetnek és sírnak olyan együtt érzőek, hogy öröm rájuk nézni és példaként állnak ellőttünk, így élnek ők együtt boldogan. Nem játszanak egymás érzéseivel, hanem tisztelve szeretik egymást. Nincs köztük semmi játék, és náluk a viccnek is van határa. Mindig beszélnek egymással és mindent megbeszélnek. Legyen köztük bármi vita, azt is megbeszélik nyugodtan, és utána forró csókolózásba kezdenek, ahogy eleinte fogva történik. Ez nagyon szép, és méltó példa mások számára is. Ha nem beszélik meg egymás között a közös bajt, akkor mindig harag lenne köztük, és úgy lefeküdni haraggal nem ér semmit, csak éleződni fog köztük a baj, és csak gond hátán gond lesz, amit már utána megoldani nem lehet, és nem is tudnak. Ezért jó, hogy sok szeretettel mindent megbeszélnek, és megbocsátanak egymásnak, akkor nem lesz semmi baj. Nem azt akarom mondani, hogy ők tökéletes pár, akik nem hibáznak soha, ez nem így van, hisz emberek és hibáznak, hanem azt, hogy egymás közt mégis mindent megbeszélnek, még hozzá egy kis idő múlva, amikor a lelkükben minden lecsendesül. Náluk ez nagyon fontos, és türelmesek egymáshoz. Ebben az életben ez nagyon ritka, hogy vannak ilyen emberek, akik nyugodtan le tudnak egymással ülni és megbeszélni mindent. Amúgy olyan párról van szó, akik egymástól különbözőek, mégis megértik egymást, mert valójában szeretik egymást, és meg is akarják érteni egymást.
De egy váratlan pillanat történik, hogy el kell válni egymástól, ezt a pár nagyon nehezen tudja elviselni, és elfogadni, így búcsúznak el egymástól fájó és könnyes szemekkel. Valóra válik a szerelem, nem lehet tudni. Közben készült egy vers, amit a férfi meg is oszt velünk:
Olyan rossz most nélküled
Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz,
tudom, vissza már nem jössz.
De én még fájó szívvel,
és könnyes szemmel,
visszavárlak, úgy imádlak,
hogy azt elmondani nem lehet.
Olyan rossz most nélküled.
Hidd el veled az élet boldogabb,
az idő nélküled nem halad.
A nyár, sajnos, hamar elrohant,
de az emléke megmaradt.
Olyan szép volt, hogy elfeledni nem lehet.
Olyan rossz most nélküled.
Szemem már könnyes a sok sírástól,
csak most érzem, mennyire hiányzol.
Visszahoznám a nyarat,
ami oly gyorsan elszaladt,
de már sajnos nem lehet.
Olyan rossz most nélküled.
Mióta belenéztem a szemedbe,
minden percben te jutsz az eszembe.
Amerre megyek, csak téged kereslek,
mert benned találok örömet.
Olyan rossz most nélküled.
Ezt a nő nem tudja, olyan szomorú látni a férfi és a nő szemében, ezeket a fájó könnyeket. Az élet most nem úgy zajlik, ahogy ők ezt tervezték, hanem úgy érzik, itt van vége mindennek. Ám ez nem igaz, csak idő kell, hogy újból találkozni fognak és még jobban szeretik egymást. Ez a vers nagyon ismert lett. De a szerelem valamiért nem folytatódott, ahogy azt tervezte a pár. Nem adták fel, és csendesen és halkan küzdöttek egymásért, mert tudták, hogy még találkozni fognak egymással, nem érhet véget ez a nagy szerelem. Ez az érzés egymás iránt csak fokozódott, nem múlt el oly könnyedén. Ahogy telt az idő úgy erősebben érezték, hogy látni fogják egymást, és ez így is lett. Egymás nélkül töltött idő az nagyon, de az nagyon rossz volt, az volt a szerencse, hogy hamar elmúlt. Főleg akkor, amikor újra találkoztak egymással, akkor minden rossz gondolatot elfeledtek, főleg azt, hogy többé nem látják egymást. Olyan nagy volt az öröm, hogy egymás karjaiba ugrottak, és megállás nélkül csókolták meg egymást, és nem bírták abba hagyni, még akkor sem, amikor többen szóltak nekik: - Holnapra is hagyjatok a csókokból? Elég volt, mert elzsibbad a szátok! De a pár nagyon nagy örömmel folytatták tovább a szerelem útját. A nő még most sem tudott a versről, a férfi a megfelelő pillanatra várt, hogy oda adja a verset, amit csak neki írt. A nő ikertestvére nem folytatta a kapcsolatot a másik férfival. Hogy miért nem lehet tudni? A testvére nem adja fel, hanem vár a nagy Ő-re, egyszer úgyis megtalálja a megfelelő szerelmet, hisz itt van, megy messzire. Nem bántja, hogy ők együtt vannak, hanem nagyon segíti a testvére boldogságát, és a szerelmét, akik ennek ugyan úgy örülnek. Az élet megy tovább, legfőbb képen a szerelem. A férfi azt gondolta, hogy tovább nem vár, és átadja a verset, amit oly nagy örömmel, szeretettel, tisztelettel és szerelemmel írt neki. Ahogy a nő ezt meglátta, hogy kap valamit tőle, egyből átölelte és mondta neki: - Szeretlek szerelmem! A verset végre elolvasta és még jobban a karjába ugrott a férfinak, ezt a férfi nem is sejtette, hogy ennyire fog örülni egy versnek. Kérdezte a nő tőle: - Ez mind így van, ami a versben van? Nem gondoltam, hogy ennyire szeretsz engem. Kimondottan őrülök Neked, az érzésnek és a versnek. Köszönöm szépen. A férfi válaszol: - Ne köszönd, ezt én Köszönöm inkább Neked. A boldogság újra hazatalált, ez annyira nagyon látszik rajtuk. A történet így folytatódik tovább, hogy megmondja a férfi a nőnek, hogy nem tud nélküle élni és össze akar vele költözni, ezt a nő még nagyobb örömmel fogadja, és a karjaiba ugrik. Nem tud megszólalni csak mosolygott és magához szorította a szerelmét, úgy szorította, mint még eddigi soha senkit. A nő nem annak örül, hogy ajándékot kap, vagy meglepetés éri, hanem annak, hogy ez tiszta szívből jön, és ez átérződik, így a nő is érzi, hogy mennyire szereti a férfi, és erre nem tud nemet mondani bármi is lesz, vagy bármit ad neki, és kér tőle. A férfi azt is elmondja neki, hogy végre összeköltözne vele, és ez egy nagyon komoly döntés és kapcsolat, amikor egy pár összeköltözik. Nem volt nehéz a férfi döntése, mert érezte, hogy ebbe a nő egyből beleegyezik, nem fog neki nemet mondani. A boldogság csak eddig fokozódott, és fokozódni is fog, amikor a férfi a gyűrűt előveszi, és ezt mondja neki: - Hozzám jössz feleségül? A nő csak bólintott egyet mosolyogva, nem tudott újból szóhoz jutni, csak örült és közben nézte a szerelmét, hogy van e még valami meglepetés a számára, a férfi ezt még jobban fokozta úgy, hogy átadta a lakáskulcsot, amit most mennek, és mégis nézik a lakást, ahol tovább fognak együtt élni. A házhoz tartozik egy kis virágos kert, amit a férfi rakott rendbe és ültetett a nő kedvére virágokat is. Amikor megtudta a nő ikertestvére, hogy összeházasodnak, az egyből átölelte őket és említette, hogy szeretne ő lenni a tanú. Mind a ketten beleegyeztek, és őrültek neki. A házasságot is tervezik, mert mielőtt összeköltöznek meg akarják tartani, igaz, hogy nem a papír tartja őket egyben, hanem ők a nélkül is össze akartak házasodni. Az ikertestvérnek, vagyis Rékának bejelentik, hogy a másik tanú az a férfi lesz, akivel egykor parkban találkozott. Réka ennek annyira nem örül, csak amikor megpillantja még az esküvő előtt, és újból előtör benne az az érzés, amit egykor érzett iránta. Az esküvő úgy történt, hogy nem volt semmi gond, hanem rendben ment minden. A nőnek és a férfinak ez volt az első esküvőjük. A nő gyönyörű fehér színű testhez simuló ruhában, a férfi fehér színű öltönyben volt, és világoskék és fehér csíkok vannak a nyakkendőben. Igaz a férfi nem szereti a nyakkendőt, de a szerelme kedvéért felvette. Fehérben van mind a kettő, nagyon szépen néztek ki. Az esküvői torta a nő édes anyukája receptje által lett megsütve, mely csokoládés torta és háromemeletes lett, nagyon fénylik rajta a csoki máz, és az egész torta csodálatos lett, ami mindenkinek nagyon tetszik. Az van írva a torta tetejére: - Sok boldogságot kívánunk nektek! Ahol a lakodalom van, az a ház, ahol most is élnek együtt. Egy rendezvényszervező rendezte be, és a pár nagyon örül, mert úgy rendezte be, ahogy ők azt el is gondolták. Nem is lehet ennél szebb és jobb, mint ahogy egykor eltervezték. Ezek után a nő végre szóhoz jutott és ezt kérdezte: - Ez igaz, vagy csak álmodom? A férfi egyből válaszolt: - Ez igaz, nem álmodsz. És finoman megcsípte, átölelte és megcsókolta a nőt, hogy érezze, mennyire szereti, mert még nőt ennyire nem szeretett soha és nem is fog csak őt, a nő minden kincse a férfinak, és ez nagyon meg is látszik.
Az író gondolatai: - Megbecsülik egymást és nagyon tisztelik, ahogy egy szerelmi kapcsolatban kell ennek lenni, példát vehetünk róluk, mert úgyis élnek és olyan boldogok is. A szerelem útján haladnak, és valóra vált az álmuk és a szerelem, melyet annyira régen vártak, így haladnak tovább, ahogy ez meg volt írva előre.
Ezt már tovább fokozni nem lehet, és most elég is volt egy ideig, had jusson a nő végre szóhoz, hogy mondja ő is el, hogy mit érez valójában és hogyan tovább. A nőnek már több bíztatás már nem kell, mert régebben is tudta és biztos volt érzéseiben, és abban is, hogy a szerelme mit érez iránta, hogy ennyire szereti azt nem gondolta. A nő: - Ez valóra vált szerelem, ez egy valódi szerelem, mit egymásnak köszönhetünk és a jó Istennek, hogy együtt lehetünk és ilyen boldogok. Az évek oly gyorsan telnek, hogy a következő meglepetés még csak ezután jön, amit a nő közöl a férfinak, sok gyönyörű együttlét után: - Végre apa lesz, és én anya leszek! Amit a nő és a férfi annyira várt, úgy örülnek ennek az örömhírnek, hogy arra nincsen szó. Már gondolkodtak a gyermek nevén, de nem ez a fontos, hanem hogy egészséges és boldog legyen élete során. Valóra vált szerelem, melyből gyermek is születik, ez a világ legnagyobb boldogsága egy gyermekáldás, mely minden dolognál a legcsodálatosabb érzéssel tölti el őket. A nő sohasem panaszkodott, mert mindene megvolt és ezután meg egyáltalán nem is fog, nincs rá semmi oka, mert a szüleitől, testvérétől, és a szerelmétől megkapott mindent, amit nem gondolt volna még azt is és elég hamar. A férfi se egy panaszkodós típusú ember, mert neki is megvan mindene. Szerelem valóra vált, erre még nem gondolt ilyen hamar a férfi, csak örül és nagyon boldog, ezt a szerelme is tudja, és erre a nő csak így szól: - Két boldog ember, kinek valóra vált az álmuk és a szerel emuk is. Nagyon hálásak vagyunk egyformán mindenért. A következő mondatot együtt mondják kicsit hangosan: - Köszönjük szépen! Pont akkor, amikor a nő ikertestvére jött hozzájuk, és jön a válasz: - Szívesen. Csak tudnám, hogy mit? Mindnyájan nevetnek rajta, és átölelik egymást. A boldogság csak fokozódik, úgy látszik, hogy nem lesz vége, mert az öröm közben még meg duplázódik, mert az orvos jobban megvizsgálja a nőt, mert valamit észrevett, ami csoda volt a doktor számára, és kiderült, hogy ő is ikreket vár, mint egykor édesanyja húsz évvel ezelőtt. Kerek évforduló, ennél szebb és nagyobb ajándék nincs az egész világon. Ezt a férje is megtudja, és az egész család, így értve még nagyobb az öröm és a boldogság. Örömmel várják az ikergyermeküket, és a leendő apa nagyon segíti a feleségét, nehogy baj érje őt és a gyermekeket. A nő ikertestvére mondja, aki ott van náluk: - Ilyen dupla boldogságban örömmel részesülnék. Én csak egyedül tőle szeretnék gyereket. A válasz egyből érkezik a férfitől: Ott van az unokatestvérem. Ő vele mi van? Réka válaszol: - Együtt vagyunk, ő még nem akar gyereket. A testvére: - Egyszer te is állapotos leszel. Réka: - Olyan boldog lennék, mint ti! De jó lenne! Szilvia az ikertestvére: - Akkor valójában boldog lennél. Ne aggódj, egyszer valóra válik nálad is a szerelem! Réka válaszol: - Annak mindnyájan örülnénk. Nem adom fel, hanem küzdők érte halkan és csendesen. Egyszer nálam is valóra válik a szerelem. Szilvia a testvére: - Ámen! Ezt a témát tovább nem folytatták, és Réka szép lassan megnyugodott, hogy még neki nem lesz gyermeke.
Az élet szépen megy tovább. Történt egy szép napon eljött a férfi unokatestvére, hogy megbeszéljék azt, hogy nagyon szereti Rékát és nem akarja végleg elveszíteni, mit tegyen, és hogyan tovább. A férfi azt mondja: - Kérd meg a szerelmed kezét? Ennek nagyon örülne, ez biztos, ezt mondta nekünk. A válasz: - Jó, de hogyan kezdjek hozzá? Igent mond vagy nemet, nem tudom. Szilvia: - Biztos, nyugodtan igent mond. Válasz: - Mégis félek. Hol és hogyan mondjam el neki, mind azt, amit valójában érzek? A férfi, aki Marcus: - Csak egyszerűen mond el neki, biztos igent mond. Erre Zsolt, a férfi unokatestvére ezt válaszolja: - Jó, akkor megkérem a kezét és kész. Ez jó, ez már válasz! Ezt már szeretem! - Marcus. Csak el kell hinni, hogy az álom valóra válik, és az úgyis lesz, mert mi is elhittük és úgy történt, ahogy gondoltuk és kértük egykor. - mondta Szilvia, és kikísérte Zsoltit, aki mosolyogva ment el.
Ahogy az idő telik, úgy fokozódik az érzés bennük. Egymás nélkül élni nem tudnak, és ezt meg is lehet érteni. Boldogok, azért mert a gyermeküket várják, és minden rendben van, olyan egészségesek, hogy majd kicsattannak az egészségtől. - A hálával, köszönettel és boldogsággal van teli a szívük. Ez olyan csodálatos! - mondja Szilvia. Eddig minden úgy történik, ahogy terveztük. - Marcus. Elég sokáig nem lehet tudni, hogy mi történik Rékával és Zsolttal, az igaz, hogy együtt vannak és nagyon boldogok és szerelmesek. Valahogy valóra válik a szerelem, és az nagyon nagy öröm mind a kettőjük számára. Az idő oly gyorsan telik, hogy nem is gondolták volna, hogy az az a pillanat, amikor a nő végre megszüli a gyermekeket, akik egészségesen érkeznek a világra, melynek még jobban örülnek. Szülés közben nem történt semmi olyan, amitől félni kellett volna nekik. Amikor a házaspár hazaér, akkor nagyon nagy az ünneplés, mindenki készült, hogy megérkeznek. A ház előtt és a szobákban nagyon sok lufi található, melyek nagyon sokszínűek, és nagyon szépek, ami nagyon tetszik az anyukának és az apukának, nagyon örülnek neki. Nem gondolták, hogy ilyen fogantatásban lesz részük. A családot hagyják pihenni. Sok boldogságot kívánnak nekik, és utána mennek ők is haza, majd otthon tovább ünnepelnek. Minden rendben van, és mosolyogva mennek pihenni és aludni, mert nehéz volt a nő számára a szülés, hisz két gyermeknek adott életet. Az apa olyan hálás és boldog, hogy átment és a szomszéd szobában sír örömében. Még egy imádságot is mond, mert annyira nagyon hálás Istennek. Utána tovább sír, közben az unokatestvére bátorítja és mondja neki: - Örülni lehet, most ne szomorkodj. Marcus: - Most boldog vagyok és nem szomorú, mert őrülök, hogy van feleségem és egyszerre két gyermekkel áldott meg a jó Isten, akik egészségesek, akikért nagyon hálás vagyok és annyira nagyon boldog is. Mosolyogva mondja Zsolt: - Igen, ennek csak örülni lehet, de ne feledd el, hogy mi is itt vagyunk, ha segítség kell. De hogy feledem, hisz nektek is hálával tartozom. - mondja örömmel Marcus.
Eljön az idő, hogy szoptatni kell a két csöppséget, az apjuk mosolyog és egyben nevetett rajtuk, hogy fognak egyszerre szopni, vagy külön, szerencsére az anyukának van teje, ami nagyon fontos a gyermekek számára, mert ez a legfontosabb táplálékuk, és egy jó ideig nem fogyasztanak mást. Úgy örülnek, hogy mind a kettő egyszerre szopik, és nincs semmi baj velük. Utána mosolyogva alszanak el, és így a szülök is nagyon boldogok. Igaz, hogy keveset aludnak, de ennyi időt még kibírnak, és nem aggódnak, nem is éri meg, hogy aggódjanak, mert az nem lesz jó sem nekik, sem a gyermekeknek. Nagyon türelmesek, nagyon tisztelik és szeretik egymást. Vita még nem volt köztük mióta hazaérkeztek a kórházból. Lehet, hogy előtte volt egy kicsi, de azt is megbeszélték, és vidáman kibékültek. Ne is legyen köztük vita, vagy bármilyen félreértés, ami csak rosszabb lenne ilyenkor.
Nem lehet tudni, hogy mi van Réka és Zsolt között, csak annyit tudunk, hogy egy SMS érkezik, amiben egy mosolygós képet küldtek, melyen együtt vannak és utána egy gyűrűs üzenet jött. Ez jelenthet valamit. Mégis nem vagyunk biztosak, hogy valami olyan történik, ami eddig még nem volt. Lehet, hogy csak viccelődnek, vagy ezzel akarják közölni, hogy eljegyezték egymást. Bár ezzel ők nem szoktak viccelni. Nem tudni, utána több hír nem jött. Mégis gyorsan Réka és Zsolt a ház előtt vannak és csengetnek. Kinyitja Marcus az ajtót, és örömmel, dalolva jönnek be, mondja nekik Marcus, hogy legyenek csendbe, mert a babák alszanak. Ők a boldogságtól nem bírnak magukkal, mert eljegyezték egymást, ezt még Marcus és Szilvia nem tudják, csak most mondják el nekik. Marcus és Szilvia nagyon örülnek neki, és azonnal sok boldogságot kívánnak nekik. Gyermekvállalásról még nem esik szó, de sokat gondolnak rá.
A babák tovább alszanak, nem kelnek fel a hangos ünneplés véget. Átmennek a szomszéd házba, ahol a szülök laknak és ott mindent megbeszélnek, ami ilyenkor fontos. Mindenről esik szó, gyermekáldásról még nem. Megbeszélték azt is, hol és hogyan esküdnek meg, és a lakodalom hol lesz. Nagyon boldog az egész család, ennek így kell lenni. Te voltál Szilvia az első gyerek és én Réka a második, a házasságunk is ilyen sorrendben kell végig menni. Olyan jó ezt látni! - mondja Réka. Utána el is köszönnek egymástól és mindenki teszi a saját dolgát, amit ilyenkor kell.
A babák szépen nőnek, nagyon boldogok és egészségesek, mint a makk, ezt így szokták mondani. Nincs velük semmi gond, és az ifjú párral sincs semmi baj. Ahogy az idő telik úgy fejlődnek a babák is, van, hogy túl elevenek, nem rosszalkodnak egyáltalán, még az ifjú pár sem rosszalkodik. A következő gondolatok ide illenek: - Nem tudja az író, hogy honnan van az idézőjelbe tett idézet, csak idézett: "A nőnek azért van két melle, ha ikrei lesznek legyen mivel koccintani", akkor itt mindig megy a nagy koccintás, még azt is mondják: - Egészségedre testvér! Igyunk komám, hisz egyszer élünk! - ezt se tudja az író, hogy ki írta, mégis megosztotta ezt a gondolatot, mert ide illik. Csak nehogy berúgjunk, valakinek a hátsó felébe! - mondják a babák és tovább alszanak. Ennyi szoptatás és ívás után nem csoda. Nem részeg babákról van szó, hanem ívó cimborákról. Ám nagyon nyugodt babák, jól alszanak és nincs velük semmi gond. Ezek után nem csodálkozom semmin. -
Minden pillanatát élvezik az életnek, és a mosoly, a boldogság, a szeretet, a szerelem sűrű vendég, amin nem csodálkozik az emberek, mert megérdemlik mind azt, ami szép és jó. Együtt szép az élet, már egymás nélkül nem tudnak élni az ifjú pár. Még Réka és Zsolt sem tud egymás nélkül élni, mert nem soká házasságot kötnek, és ez számukra és a család számára is nagyon fontos. Eddig úgy zajlik minden, ahogy azt tervezték. Meg van a gyűrű, a hely, a virágok, és minden, ami az esküvőhöz ilyenkor kell, így szépen fel tudják a helyi templomot díszíteni, ami előre meg van beszélve a tiszteletes úrral, és többször el is tudják próbálni az esküvőt, hogy nem lesz semmi baj, így nyugodtan fognak megházasodni. Meglepetés lesz Szilvinek és Marcusnak, hogy mi, azt még nem lehet tudni, mert nagyon titkolózik a szerelmes pár, és nagyon boldogok. Több nem kell, mert minden meg van, ami kell, és nyugodtan zajlik az élet, és ezt olyan jó hallani és látni. A szívük tele van szeretettel, tisztelettel, szerelemmel és hálával. Az örömhírt az esküvőn akarják bejelenteni, hogy Réka és Zsolt babát várnak, pontosan mondva ikreket várnak, és ők is két babát, mint a testvére, és egykor édes anyukája. Amikor ezt megtudják, akkor nagyon boldogok lesznek és biztos egymás karjaiba ugranak az boldogság végett. Eljön az esküvő ideje és elmondják, hogy mi a meglepetés: - Szilvia, mi gyermeket várunk, abból is kettőt. Szilvia csodálkozik egyből és utána válaszol: - Ez igaz, ez hatalmas nagy boldogság! Gratulálok hozzájuk! Egymás karjaiba ugranak, és átölelik egyből egymást. Még a tiszteletes úr is ott van, aki egyből megáldja őket és sok boldogságot kíván nekik. Meg van a nagy öröm, és a boldogság. A család is nagyon boldog, ölelgetik egymást, úgy, mint még soha senkit. Ahogy az esküvő megtörténik, úgy, mint Szilvinél és Marcusnál, pontosan ugyanolyan fehér ruhában, mind a kettő, és ugyanaz a torta lesz, mint volt Szilviék esküvőjén. Csak ez egy évvel később történik, és ugyan olyan boldogsággal is kísérik a tiszteletes úr elé és össze is adja őket egyből. Nem lesz túl hosszú a szertartás, mert nincs is annak semmi értelme, ha hosszú, mert röviden is lehet szépet mondani, és az még jobb, még szebb, oly meghittebb. Ilyen zárul ez a történet, ilyen szépen és boldogsággal telve, hogy mind a kettő nőnek van gyereke, és azok is ikrek, és lányok boldogan nőnek fel, teli egészséggel és nagyon nagy szeretettel. Csak hálásak tudnak lenni, és így élni, ahogy a szülök, a nagyszülők és a dédszülők is, mert még ők élnek, mint ikrek, és nekik a férjük is ikrek.
Az író: - Nagyon sok boldogságot kíván nekik és áldást istentől, hogy boldogan és sok szeretettel, egészséggel éljenek, ahogy mindegyik szülő!
A történetet, vagyis a regényt összeállította és írta: Polgár Márk.
Készült: 2022 decemberében karácsony előtt - 2022 karácsony után.
Érdeklődni és véleményt írni ezeken az e-mail címeken lehet:
boldogsag0531.ewk@gmail.com
boldogsag.mark@gmail.com
Forrás: https://boldogsag0531.ewk.hu/valora-valt-szerelem---regeny/