Hazatalált szerelem - regény 

 

1. rész: Elutazás

 

Elindult a férfi egy ismeretlen, távoli faluba, ahol nem ismert senkit és a helyet sem ismerte, és kereste önmagát, az életét és a szerelmét. Könnyű volt neki beilleszkedni. 

 

Megszerették, és nagyon nagy szeretettel bántak vele, még jobban, mint egy hímes tojással. Nem volt nehéz megszerettetni magát, mert egy nagyon rendes és szeretni való emberről van szó. A csendet és a nyugalmat kereste először, amit ebben a kis faluban meg is talált. Vett egy házat, és ott letelepedett. Annyira boldogan nem élt, mert hiányzott neki a „nagy ő”, a nagy valódi, szenvedélyes, forró szerelem. Telt – múlt az idő, ő mégis hiányolta, hogy nincs mellette olyan, aki megérti, aki szereti teljes szerelemmel. Sokat beszélgetett az ott élő emberekkel, mégis hiányzott neki a szerelem. Felépített ott egy életet, ami nagyon jó volt neki, és nem unatkozott. Munkája is volt, ahol megbecsülték, és szerették. Szíve mégis hazavágyott, ahol a családja, és nagyon jó barátjai élnek. Ő mégis maradt, mert elvarázsolta őt a táj, és az ott élő emberek. Szereti nagyon a szépet, és a természet rabja volt, és van is. Ahogy tudott sokat sétált a természet lágy ölén, ahol minden gondot elfeledett, és a szerelemre se gondolt. Az ott élő nők is nagyon szépek, de mégse lett egyikbe se szerelemes. Valahogy másra vágyott, és a lelke mégis üres volt, és most is az. A táj teljesen elvarázsolta, most más szerelme nem volt. Szíve mégis boldogtalan volt, mert tudta, hogy valaki még hiányzik az életéből. Papírra vetett minden gondolatát, mert gondolta, ezzel be tudja tölteni a nagy űrt, ami benne volt, és van. Egy ideig sikerült is, és jó is volt neki, valahogy mégis a szíve üres maradt. Mindent megtett, hogy az élete boldog legyen, mégis hiányzott valami, vagy valaki az életéből. Tudta, hogy egy nő hiányzik az életéből, de még nem találta meg, és a nő se őt. Hogy miért? Nem lehet tudni. Lehet, hogy nincs még itt az ideje? Lehet? Próbálkozott a nőknél, de nem érzett úgy igazából semmit irántuk. Egy ideig bántotta őt, és sokat szomorkodott e miatt. Szíve nem érezte jól magát, és ő sem. Mit tegyen érte? Sokszor megkérdezte magától, de válasz nem volt, és van sehol. 

 

Támogatták őt mindenben, aki csak körül veszi, és szereti. Visszamenni még nem akart, mert mégis itt érezte jól magát. Ahogy telt az idő, még szomorúbb lett, és látta rajta ezt mindenki. Kérdezték őt, hogy mi a baja, de nem válaszolt senkinek. Amikor sétált, akkor hangosan gondolkozott, és meghallotta az egyik legpletykásabb embere, aki elmondta a többieknek. Mire visszaért megtudta mindenki. Nem volt belőle gond, mert nem zavarták meg az életét, hanem segítették még jobban. A faluban mindenki számára nagyon fontos a másik boldogsága, és jobban szeretik, mint eddig. Másik életébe, amúgy se szóltak bele, nem csak azért, mert nem illik, hanem látták, hogy milyen boldogtalan. Inkább jobban elfoglalták, hogy ne is gondoljon rá, hogy mi az ő baja. Szerelem volt és van az ő baja. Nem tudom, hogy a szerelem milyen betegség. Igaz, lehet nélküle is élni, és tud is az ember, csak ha szerelmes, akkor nem. 

 

Ott a faluban összejött egy nővel, akit nagyon tisztel és szeret, de mint barátot, és játszik a lányával és jó barátja, aki a nő első házasságából született, és nagyon szép és aranyos. Elmondta neki, hogy kimondottan csak barátok lesznek, és hogy egy idő után úgyis haza megy, nem marad itt örökké. A nő tudomásul vette és ezzel kapcsolatosan nem zavarta a férfit. Jól meg voltak és nagyon örülnek egymás társaságát, ami nagyon szép és jó. Jó ideig, így ment és nem volt köztük semmi baj, és nem is történt semmi. Mindegyik bele törődött, és nem is beszéltek többé róla. A többiek azt gondolták, hogy köztük szerelem van, és így nyugodtan ment tovább az élet. Nem azért nincs köztük semmi, mert egyszer a férfi haza megy, hanem nem éreznek egymás iránt semmit. Így telt az idő, és közben sokat sétáltak, őrültek a pillanatnak. A férfi: – Ha haza megyek egyszer utána is tartjuk a kapcsolatot pl.: levelezhetünk, ha gondolod? A nő: – Jó, ez nagyon jó! Barátok maradunk örökké. Férfi: – Egy jó barátságért mindent. Nő: – Igen, én is így gondoltam. Nő: – Jobb egy jó barát, mint egy rossz kapcsolat. A férfi újból reagál: – Milyen igazad van! Így lesz jó, nem akarlak teljesen elveszíteni téged, mint jó barátot. A nő: – Nem fogsz elveszíteni. Bár mi történik a barátod maradok. A férfi: – Akkor ezt megbeszéltük alaposan. Így kell, hogy ne legyen félreértés. Nő: – Igen. A félreértés nem vezet sehova és jóra meg főleg nem. Férfi egyből reagál: – Ez így van! Még jó, hogy köztünk nem volt vita. A nő: – Még nem volt. Remélem, hogy nem is lesz? A férfi: – Ne is legyen, mert az valójában nem jó. Nő: – Honnan jöttél? Nem vagy falusi, ez látszik rajtad. Férfi: – A nagy városból jöttem, a nagy almából, amit úgy hívnak: New York. A nő: – Értem, az egy szép város, és sok ember él ott. A férfi újból: – Igen, az egy nagy város, és túl sokan is élnek ott, ami nem baj, mert ha kevesen lennének, akkor unalmas lenne. Nő újból: – Az a város, úgy szép, ahogy van. Miért költöztél el onnan? A férfi: – Keresem önmagát, az életet, és a szerelmet. Remélem egyszer megtalálom? A nő: – Remélem én is, mert én is ezt keresem. Férfi megint: – Milyen sok mindenben hasonlítunk egymásra? Ez nem lehet véletlen. Nő megint: – Így van, mert semmi sem véletlen, és véletlennek nem is léteznek. A férfi: – Te nem hiszel a véletlenben? A nő válaszol: – Egyáltalán nem hiszek. Én egyedül Istenben hiszek. Férfi: – Még jó, hogy legalább valakiben hiszel, mert én nem. A nő: – A hited soha ne veszítsd el, mert az nagyon rossz. A férfi megint: – A hitem már rég elveszítettem. Nem találom magam, a boldogságot sem, és a szerelmet. A nő újból: – Az nagyon nagy baj. Remélem egyszer Te is boldog leszel? Ezt szívből kívánom neked, hogy valóra váljon az álmod. Férfi: – Köszönöm szépen, az nagyon jó lenne! Sóhajtott egyet, és intett, elment aludni, mert álmos lett. Másnap folytatták, amit elkezdtek, mert annyira szeretnek egymással beszélgetni. Eljött az idő, hogy a férfinak haza kellett menni, így elbúcsúzott először a nőtől, a nőnek a lányától, és utána a többiektől. Nagyon nehezen váltak el egymástól, mert annyira szerették. Mondták neki, hogy remélik még találkoznak vele. Mindenki megszerette a férfit, ezért volt nehéz a búcsúzás, és az egymástól való elválás. Mondta a férfi a nőnek: – Levélben tartjuk a kapcsolatot, ahogy megígértem. A nő: – Az nagyon jó lesz. Remélem még találkozunk? A férfi: – Igen, egyszer még biztos, hogy találkozzunk. Nő: – Így legyen. Ámen. Férfi újból megszólal: – Ámen! Átölelték egymást, és végre elindult hazafelé nem nagy örömmel. Mégis úgy érezte, hogy továbbra is üres a lelke és a szíve. Elváltak egymástól nagyon nehezen fájó szívvel és lélekkel, mind a kettőnek nagyon nehéz volt, pedig csak barátok. Többször intett a nőnek, a kislánynak és a többieknek, mert sokan elkísérték, ami nem volt számára különleges, mert ő is így tett volna, ha tőle mennek el. Bár hogy nézzük a búcsúzás mindig fájó tud lenni, főleg akkor, ha valakitől örökre búcsúzik el. Ő és a többiek is úgy voltak vele, hogy többé nem lássák, és nem is találkoznak. Ez volt benne, és ezen is gondolkozott sokáig, ezért volt nehéz a búcsúzás. Nagyon nagy örömmel fogadta, hogy elbúcsúztak tőle, valaki még mondta neki: – Ne félj, nem örökre mész el, még egyszer találkozunk! Hogy ez hogyan lesz tovább, és mi fog történni, senki sem tudta. Mégis nagyon fájt mindenkinek a szíve és a lelke. Mint egy család tagtól olyan nehezen váltak el. A nő még utána szólt: – Még visszavárlak, bármikor jössz! 

 

2. rész: Visszaérkezés, és otthon

 

Végre visszaérkezett, lepakolt és az ott töltött napokra gondolt. A férfi a saját városába és lakásába ért, ahol nagyon nehéz volt átvenni a munkát, mert továbbra is dolgozott. De a szíve visszahúzta abba a kis faluba, ahol eddig volt és egy kicsit könnyebb volt neki, és jobban érezte magát. Akik szeretik támogatták mindenben, és egy kicsit könnyebb lett neki. Ám, még sem boldog, ahogy kellene lenni, mert hiányzott továbbra is az éltéből valami vagy valaki. Nem lehet tudni. Mindent megtett, hogy boldog legyen, még sem sikerült. Elfoglalta magát, hogy ne gondoljon semmi rosszra vagy ne hiányozzon neki valami vagy valaki. Nem volt könnyű dolga, még akkor sem, amikor körül vették szerettei, akik szívből szerették, és szeretik, és tisztelik még most is nagyon. Itt New Yorkban nincs olyan szép táj, ahol el tudna menni sétálni vagy futni, mert a belváros szívében lakik. Lefoglalja magát, hogy ne gondoljon senkire és semmire. Minden nap rosszabb és rosszabb, mert nincs ki megvigasztalja, ahogy a nő tette ott a kis faluban. Még volt, hogy át is ölelték egymást, és mind a két lélek megnyugodott. Szép is a barátság, a szerelem meg főleg. Hiába van ott a férfi legjobb barátja és szülei, mégis a nő hiányzik neki, mint barát. Lehet, hogy szerelmes belé, csak nem meri bevallani még magának sem. Lehet, de nem biztos. Hogy van valami köztük biztos az nem a távolság, mert az náluk nem számít semmit. Elég messze laknak egymástól, mégis nagyon hiányoznak egymásnak. Barátság vagy szerelem nem sok különbség van a kettő között, ami van az különbözteti meg egymástól. Szép is az összetartozás, lehet barátság, vagy szerelem, mind a kettő nagyon szép és jó. Most mi van köztük, még a férfi sem tudja eldönteni. Hogy van valami köztük, az biztos, ezzel azt akarja hangsúlyozni, hogy több van, mint barátság, ami nagyon fontos számukra. Sok gondolat fut át a férfi fejében, most olyan rossz és nehéz neki. A nőnek is eszébe jut a férfi és fel szeretné hívni, de még sem volt mersze hozzá. A levél írásra meg várt, még ott a faluban mondta a férfi neki: – Levélben tartjuk a kapcsolatot. Erre a nő nagyon emlékezett, és várta, hogy elsőnek a férfi ír majd neki. Mindegyiknek nagyon nehéz, mégis túl kell lépni azon, hogy idegeskedjenek, mert az jóra nem vezet. A találkozást várják a legnagyobban, mert akkor mindent megbeszélnek személyesen, mert beszélgetni azt nagyon szeretnek egymással. Ölelés, puszi vagy csók volt e még más köztük, azt mi nem tudjuk. Várnak nagyon egymás társaságára, és vágynak a találkozásra, ami nagyon biztos. A barátság és szerelem ellen tenni nem lehet, mert az jön magától és még abban hasonlít, hogy érkezik váratlanul jó időben, és jó helyen. Valaki valakinek hiányzik az nagyon nagy dolog, akkor biztos, hogy van valami köztük. Otthon lenni és nézni a négy falat, az egyáltalán nem jó. "Mindenkinek szüksége van a szeretetre, vagy szerelemre!" – ez egy régi dalszövegből van az idézet. Ez a gondolat, így igaz, ahogy van teljesen. Szeretet vagy szerelem nélkül élni olyan, mint a virág víz vagy táptalaj nélkül élne, pontosan semmit sem ér az élet nélküle. New York city teljes belvárosában lakik, ahol nagyon sok az ember és a kikapcsolódási lehetőség, a férfi még sem él a lehetőséggel, mert nem boldog. Nem tud egyáltalán kikapcsolódni, és szórakozni egy jót, mert hiányzik a férfinak valami vagy valaki az életéből. Nincs, akit átölelje, és megvigasztalja, hiába van ott a legjobb barátja és szülei, akik szívből szeretik a férfit, mégis hiányzik nagyon neki a nő. Ezzel kapcsolatban volt már pszichológusnál már többször, aki nem tudott rajta segíteni. Lehet, hogy valami titkot rejteget, ami végett nem tud tovább lépni? Nem lehet tudni. Annyi mindenben hasonlítanak egymásra, hogy az egy jel. – mondja a férfi hangosan, mert szokott hangosan gondolkozni. Azt, hogy hangosan gondolkozik ezt a férfi nem tudja, de most igazából nem is érdekli, hanem hiányzik nagyon neki a nő. Visszaemlékszik rá, hogy azt mondta neki: – Visszavárlak bármikor jössz! Ez annyira jól esett neki, hogy ez volt az oka, hogy döntést hozott. A férfi: – Most nem állíthat meg senki és semmi, nincs semmilyen akadály ellőttem! Egy idő után a férfi elmondja a szüleinek: – Megváltozom, csak idő kell hozzá, és türelem, akkor végre boldog leszek, és többé nem lesz szomorú. Szemén látszott már valami, amit jó volt látni, mégis nagyon titkolózott, nem mondta el, mit és hogyan tervezett. Ami biztos, hogy boldog.

 

Az író tanulságként írta: – Nem tudja eldönteni, hogy mi legyen tovább, és nem tudja megtenni az első lépést. Tudni kell dönteni, hogy szerelem vagy szeretet, ami benne van, mind a két érzésnél van erős kötődés, ami összetartja őket, és hálásak lesznek minden érzésért. Jó szeretni és szeretve lenni, mert akkor valójában boldog az ember. A szív, ahhoz húz, aki szeret, és akit szeretnek. Ne feledjük el, hogy egy új kapcsolatba lépni nagy felelősséggel, és nagyon nagy boldogsággal jár egy teljesen új úton, ahol tudni kell, hogy hogyan éljen ilyen fontos érzéssel, és feladattal. Minden új érzés és kapcsolat teljesen más, nem olyan, mint a régi, ami volt. Szívből, és szerelemmel szeretni mindig jobb, mint egy régi, megszokott kapcsolatban élni boldogtalanul. -

 

A férfi sokat gondolkodik, hogy hogyan tovább, és remélni lehet, hogy egyszer tovább lép, mert rossz nézni, hogyan él. Ezt mondja a régi barátja: – A boldogság útja előtte áll, csak rá kell lépni. Hogy választott vagy nem? Ezt még nem lehet tudni, csak látni, hogy mégis boldogabb, mint eddig, és kiegyensúlyozottabb lett, mint volt, mert az arcán ott él a mosoly, amit öröm nézni. A férfi: – Nem tudja letagadni, és nem is akarja, mert boldog. A barátja: – Hogy miért? Ezt még nem mondja meg. Jó látni, hogy újra boldog, és visszatért az élet bele. Férfi megint: – Hoztam egy döntést, ami jó lesz másnak is, de többet nem árulhatok el. Barát újból megszólal: – Ez nagyon nagy dolog, amiről döntést hoztál, csak légy boldog, mert megérdemled. A múltat meg hagyd, akkor is, ha még fáj. A múlt megemészt, megöl, nem vezet jóra! Lépj tovább, itt az ideje az új életre! Férfi: – Így teszek, és végre döntöttem, az élet azért van, boldogan éljünk, bármi is történt. A barátja: – Ezt már szeretem, "az élet megy tovább"! A férfi mondja: – Az élet szép, nem fogok a múltban élni, mert az egyáltalán nem jó. Barátja megint: – Nem is olyannak ismerlek, aki megadja magát és feladja az életét! Férfi: – Nem adom fel, hanem küzdök az életért, és a szerelemért, ami tudom, hogy vár valahol. A barátja újból: – Ez szép, visszatért az én jó barátom, amit nagyon jó látni! Mindig ilyen boldog maradj, csak ezt kívánom szívből! A férfi újból: – Köszönöm szépen. Ne aggódj, ilyen leszek most már, mert tudom, hogy vár valahol a boldogság! Ahogy telt az idő szíve visszahúzta abba a kis faluba, ahol a nő élt, és megkeresi őt. Nem bírja tovább! 

 

3. rész: Hazatalált szerelem, és a történet befejeződik

 

Azért mentem el, hogy feldolgozzam volt feleségem halálát, aki szülés közben halt meg, amikor kislányukat szülte, és a kislány is meghalt. Ez nekem is és a nő családja számára nagyon nagy fájdalom volt és van is. – mondta a férfi a legjobb barátjának. Aki egy kis szünet után így szólal meg a barátja: – Gondoltam, hogy azért mész el, a családod, és a nő szülei is tudták. Ez mindenkinek egyformán fontos és nagyon fájt. Érthető volt, hogy kellett idő, hogy feldolgozzad, ezért hagytuk, hogy elmenj, ahová csak akartál. A férfi: – Köszönöm szépen. Igen nagyon nehéz volt és van is, de előre nézek és nem hátra. Remélem egyszer tudok majd szeretni. Megtalálom újra a szerelmet, ami szenvedélyes és forró lesz. Tudom, nem lesz olyan, mint a feleségemmel, mégis hiányzik. Boldog leszek legalább egyszer mással, aki szeretni, és tisztelni fog, ahogy én fogom szeretni és tisztelni bármi is lesz. 

 

Az író gondolata: – Elfeledni ezt senki nem tudja, amikor valaki meghal, feldolgozni jobban tudja az ember. A férfi érzése a felesége iránt megmarad. Egy idő után mégis tud az ember egy új kapcsolatba lépni, ami számára lehet még olyan fontos, mint a régi, de soha nem lesz ugyanaz. Kell tudni tovább lépni, mert az élet ettől nem áll meg, hanem megy tovább. Eljön a megfelelő pillanat, amikor újból szerelmes lesz az ember, és akkor el tudja dönteni, hogy mit érez a másik iránt, vagy csak érdeklődik a kedvessége miatt. A férfi mégis többet érez a nő iránt, mert sokszor gondol rá, és Róla álmodik, minden pillanata úgy telik el, hogy még jobban hiányzik neki. Lehet, hogy szerelmes, ezt csak ő tudja, vagy még ő sem, mert bizonytalan az érzéseiben. – 

 

Amikor eszébe jut a férfinak ez a gondolat: – Mindenütt jó, de legjobb ott lenni, ahol a szíved érzi jól magát, és ahol Te vagy, ott érzem jól magam. Akkor gondolta, hogy felhívja őt, és elmondja, hogy nagyon hiányzik neki. Amikor a telefonhoz ér, akkor megtorpan és még sem hívja fel. Mondja hangosan a férfi: – Remélem egyszer még találkozunk? Sóhajtott egyet és utána tovább lépett. Újból a férfi: – Mindent feláldoznék egy új kapcsolatért, ami nagyon szerelmes, szenvedélyes, romantikus, és forró lánggal ég együtt a szerelem oltárán. Nem sokkal ezután tapsot hallott, és többen is mondták, akik a szomszédok voltak: – Ez nagyon szép! Gratulálunk hozzá, csak tartson örökké! A férfi: – Bár csak így legyen! Így reagáltak rá, mintha a templomban lenne: – Ámen! Férfi hozzászólt: – Ámen! Ennek örülnék a legjobban. Csak nem tudom, hogy ki lesz az? A válasz: – Ne aggódj egyszer megtalálod, és utána már nem engeded el! A férfi újból: – Valóra válna az álmom, mint a mesékben a hercegeknek. A szomszédok: – Igen, az álom valóra válik. Lehet nem csak egyszer, hanem többször. A férfi meghatódva, és sóhajtott egyet utána, így reagált: – Akkor végre boldog lennék! Elmúlna minden gondom, és bánatom. A szomszéd át jött hozzá, megölelte, és így szólt az egészhez: – Sok boldogságot kívánok neked az élethez és a szerelemhez is! Csendes, nyugodt jó éjszakát, mert a többiek már alszanak! A jó kívánság után, én is ugyanazt kívánom! A szomszéd újból: – De hisz én már megtaláltam a szerelmet! 30 éve házas ember vagyok. A férfi mondja: – Gratulálok hozzá, én is sok boldogságot kívánok! Jó éjszakát és további minden jót sok szeretettel és tisztelettel! A szomszéd újból megszólal: – Aludj nyugodtan és most már szép álmokat! A férfi megint, most már elbúcsúzik: – Neked is szép álmokat és aludj jól! Most már befejezem, és megyek aludni. Szomszéd intett, és elment ő is aludni. A férfi még utána mosolygott, hogy ilyen jó emberekkel van egy nagy emeletes házban. Gondolta ezek után a gondolatok hallatán biztos jót fog aludni, és nagyon szépről fog álmodni. Úgyis lett, nagyon nyugodtan és szépről álmodott, csak délelőtt 10 órakor ébredt fel. Úgy aludt, mint még soha eddig. Nem foglalkozott többé már a múlttal, mert a jelen és a jövő lett neki a fontos. Nem hason mást keresett, hogy hasonlítson a férfi feleségére, hanem egy hű szerelmet, és társat, akivel leéli az életét boldogan sok – sok szerelemmel. Jó tudni, hogy a nő hasonlít a férfi első feleségére, és nagyon, nagyon jószívű, mindent megtesz a másikért, bármit is érez a másik iránt. Még egy régebbi fényképet is talált, amikor a régi cuccait tette rendben, és talált egy levelet, melyet volt felesége írt. Eszébe jutott a nő, akivel a kis faluban ismerkedett meg, így írt neki egy egyszerű levelet, melyben benne voltak és vannak a férfi érzései is. Elhívta magához. Hogy miért? Nem lehet tudni, de végül el is mondta, ami mások számára is meglepetés volt. A levélben ez állt, melyből idézet egy részletet: 

 

"Drága Barátnőm!

 

Szívből köszöntelek, és nagyon, nagyon örülök, hogy írhatok Neked. Minden vágyam, hogy lássalak, és Veled beszéljek, amire már rég óta vártam. Remélem e pár sort örömmel fogadod, és hogy találkozzunk újból. Nem feküdtem le úgy, hogy ne gondoljak Rád. Mégis ezt szeretném megbeszélni, hogy most mi van köztünk. Barátom vagy még? Olyan boldogságot érzek, amit leírni és elmondani nehéz. Körül írni lehet, de az kevés, mert azt kell érezni, így lenne csodálatos, hogy tud, mi is van valójában. Igaz, hogy több vagy nekem, mint barát. Mégis sokat gondolok Rád, és az érzéseim, akkor megváltoznak. Hogy miért? Nem tudom. Azt tudom, hogy el kell mondanom, és hogy találkozzunk végre. Szívből várom, hogy találkozzunk, úgy, mint régen. Sétálunk egyet és jót beszélgettünk. Remélem, Te is szeretnél találkozni velem? További szép napot kívánok Neked! Nagyon várom a válaszodat! Szeretettel egy jó barát!

 

Utóirat: Ha nem jössz el hozzám, nem haragszom. Én nagyon örülnék Neked. Remélem Te is? Minden vágyam, hogy lássalak Téged."

 

A levélre a válasz ennyi volt, hogy érkezett egy képeslap, melyen egy nagy piros szív volt, és a másik oldalán nagy betűvel: IGEN, ÖRÖMMEL TALÁLKOZOK VELED. A férfi ennek annyira örült, hogy hangosan azt kiáltotta: ÉLJEN! Meg is lepődtek, akik hallották, a szomszédja még átjött hozzá, mert azt hitte, hogy valami baj van. Elmondta neki, hogy nincs semmi baj, csak örömében kiáltott egyet. El is jött a nap, amikor a nő elérkezett hozzá. Egymás karjaiba ugrottak, annyira örültek egymásnak. Elmentek sétálni és a férfi beszélt az érzéseiről, és a nő is elmondta, hogy mit érez ennyi idő után. Van köztük valami, ami biztos több mint barátság. Hogy mi az? Nem lehet tudni. 

 

Végül még jobban elkezdtek beszélgetni, ami így hangzott: A férfi mondja: – Veled mindennap ünnep, és olyan boldog vagyok. A nő: – Látszik rajtad, és én is így érzek már rég óta. Férfi: – Úgy örülök, hogy Rád találtam. Nő erre, így reagál: – Nagyon örülök én is, és nagyon szeretlek téged. A férfi: – Nagyon szeretlek téged! Olyan fura kimondani, a feleségem halála óta nem mondtam. A nő: – Megértelek, itt az ideje, hogy újból szerelmes legyél! Férfi így szól: – Igen, és többé a múlttal nem foglalkozok. Nő: – Az jó, mert a múlt megemészt, és teljesen tönkre tesz. Férfi: – Igazad van, ezért határoztam el magam, hogy mit érzek. Én akartam kimondani elsőnek, csak megelőztél. A nő: – Ugye nem baj, hogy megelőztelek? A férfi: – Nem baj. Segítettél, hogy hamarabb kimondjam, amit ilyenkor kell. Nő: – Erre vártam, hogy kimondjad, és nagyon örülök neki, Neked meg még jobban. Férfi: – Én is örülök nagyon Neked. Régen örültem annyira nagyon. A nő: – Az első férjem óta, ki nem rég halt meg, az óta én sem örültem annyira másnak, mint most. A férfi: – Végre hazataláltam, és Veled együtt hazatalált a szerelem is. Nő így reagál: – Ennek én is nagyon örülök! Kin voltam külföldön. Férfi erre ezt mondja: – Én is oda voltam, nem külföldön, mégis haza húzott a szívem, éreztem, hogy valami vagy valaki vár. A nő: – Az a valaki én vagyok, és ez nagyon jó. A férfi: – Igen, az a valaki Te vagy. Szeretnél egy életen át tartó kapcsolatot velem? Nő válaszol: – Ezt hogy érted? Persze, hogy szeretnék. Férfi: – Hozzám jössz feleségül? A nő válaszol: – Igen! Erre gondoltam, csak hallani akartam ezt a mondatot tőled. Ahogy ezt kimondta a karjai közé ugrik, és megcsókolja. A férfi visszacsókol, hogy a nő érezze mennyire nagyon szeretik egymást. A nő nem sokkal később elmondta a férfinak, hogy babát vár. A férfi nagyon örült, hogy a karjaiba ugrott, és megcsókolta. Szépen felnevelték a kislányt, aki az óta már férjhez ment, és fiút vár. Nagyon boldogok. 

 

Az író pár gondolata: – A jelen és a jövő legyen a fontos, és ne a múlt! Küzdj azért, amire vágysz, amit, vagy akit annyira nagyon szeretsz! Ne add fel semmi áron! Az élet szép, de te még szebbé teheted. Egy kicsi is elég a boldogsághoz, csak jó helyen kell keresni, és nagyon meg kell becsülni. Ami, vagy aki a tiéd nagyon vigyázz rá, mert ha nem vigyázol hamar elveszítheted. Az életben történik olyan dolog, amiről nem tehetsz. Nem kell megijedni, hanem lépj tovább! Egyszer te is végre hazatalálsz, és veled együtt a szerelem is. Ne feledd, hogy van, aki melletted áll és segít, ha baj van, csak szólj! Élj nyugodtan, vidáman, álmodj szépeket és örülj annak, hogy élsz! Az álom egyszer vagy többször valóra válik, ezért álmodni szép és jó. A szerelem akkor érkezik az életedbe, amikor nem várod, ezért várni is érdemes, és kell is. Légy te is nagyon boldog, mert a boldogság téged is vár valahol! Egy szerelemben nem a név számít, hanem az, hogy szerelmesek, boldogok, megbecsülik, és tisztelik egymást. Visszatért a hit az életébe, az óta hinni is tud, és a hit is fontos az ember életében. –  

 

Hazatalált a férfi és vele együtt a szerelem is, ezért hívják hazatalált szerelem című regénynek. Búcsúzóul még csak annyit, hogy boldogan élnek, mert nem rég találkoztam velük.

 

Vége!

 

Írta: Polgár Márk

 

Készült: 2023 01- 2023 01 24-ig.